Az uniós állampolgárok jogaival ellentétes, ha egy tagállam megtagadja a keresztnév és a nem valamely más tagállamban történt megváltoztatásának elismerését – ismertette álláspontját Jean Richard de la Tour, az Európai Unió luxembourgi székhelyű bíróságának főtanácsnoka kedden.
A főtanácsnoki indítvány előzménye az volt, hogy egy román állampolgárt születésekor nőneműként anyakönyvezték hazájában. Miután az Egyesült Királyságba költözött, megszerezte a brit állampolgárságot, megtartva mindeközben román állampolgárságát is. Az Egyesült Királyságban 2017-ben megváltoztatta keresztnevét és megszólítását nőiről férfire, 2020-ban pedig jogilag elismerték férfi identitását. A felperes később a román hatóságoktól azt kérte, hogy hivatalos dokumentumaiban férfiként szerepelhessen, azonban kérelmét visszautasították, és arra szólították fel, hogy nemváltoztatás engedélyezése iránti új bírósági eljárást kezdeményezzen Romániában. Az érintett azt kérte egy bukaresti bíróságtól, hogy rendelje el születési anyakönyvének az Egyesült Királyságban jogerősen elismert nemi identitásának megfelelő kiigazítását, bírósági eljárás nélkül.
A bukaresti bíróság az uniós bírósághoz fordult az ügyben annak a tisztázását kérve, hogy a román hatóságok megtagadó határozatát megalapozó nemzeti szabályozás összeegyeztethető-e az uniós joggal.
Keddi indítványában az uniós főtanácsnok megállapítja mindenekelőtt, hogy a román bíróság előtt folyamatban lévő ügy alapját képező elemek vagy a Brexitet megelőzően, vagy az azt követő átmeneti időszakban valósultak meg. Az Egyesült Királyságban kiállított dokumentumokat tehát valamely uniós tagállamban kiállított dokumentumoknak kell tekinteni a bíróság kérelmének elbírálása szempontjából.
A főtanácsnok úgy véli továbbá, hogy az uniós polgárok szabad mozgásához való joggal és a magánéletük tiszteletben tartásához való joggal ellentétes az, ha valamely tagállam hatóságai nem ismerik el jogilag az egyén új identitását, és megtagadják annak hivatalossá tételét a nemzeti személyazonosító dokumentumokban.
A főtanácsnok ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a tagállamok továbbra is hatáskörrel rendelkeznek ezen elismerés házasság és leszármazás tekintetében gyakorolt joghatásainak előírására.
A főtanácsnoki indítvány nem köti a bíróságot az ítélethozatalkor.