Ötvenöt évvel ezelőtt egy januári napon a szabadságért gyújtotta fel magát Jan Palach. A cseh egyetemista Prágában a Vencel téren így tiltakozott az ellen, hogy hazáját megszállta a szovjet hadsereg. Így kívánta tiltakozásra ösztönözni az elfásult, elcsigázott lakosságot. A húszéves fiatalember 1969 januárjában három nap alatt belehalt sérüléseibe, a temetésén több százezer ember búcsúzott tőle.
Jan Palachnak akadtak követői. Brassóban ketten is önégetéssel tiltakoztak a kommunista hatalom önkénye ellen. A kelet-európai tiltakozások egyik megrendítő formája lett az önégetés.
1970. május 15-én gyújtotta fel magát a Cenk alatti város kommunista pártháza előtt a 29 éves Moyses Márton. Az erdővidéki fiatalembernek az 56-os forradalom alatt elhangzott kijelentéseiért, egy sikertelen határátlépési kísérletért, verseiért, magánlevelezésének tartalmáért kellett éveket a Securitate börtöneiben tölteni. Minden meggyötört fiatalért, az embertelen rendszer ellen protestálva választotta a tiltakozásnak ezt az extrém formáját.
Liviu Corneliu Babeș 1989. március 2-án délután 4 óra körül gyújtotta fel magát a brassópojánai Bradul sípálya aljában sok ember szeme láttára, akik között külföldi turisták is voltak. Mielőtt benzinnel lelocsolta és felgyújtotta magát, egy közeli fa törzsére a „Stop Murder, Auschwitz = Brașov” feliratot rögzítette. Így tudatta: tette a regnáló kommunista diktatúra ellen irányul. Bár skót turisták eloltották a tüzet és kórházba vitték őt, két óra múlva meghalt. Egyes vélekedések szerint a kommunista hatalom utasítására megmérgezték. Felesége, Etelka nem láthatta a kommunista hatóságok által zárt koporsóban átadott holttestet. A kommunista titkosszolgálat, a Securitate megpróbálta eltussolni halálát, amelyről a román közvélemény a Szabad Európa Rádióból mégis értesült. Liviu Corneliu Babeșt 1996-ban Brassó díszpolgárává, 1997-ben a román nemzet vértanújává nyilvánították. Brassóban utcát neveztek el róla.
Szombaton, 35 évvel azután, hogy Liviu Corneliu Babeș elkövette messze világító tettét, egyik munkáját, az Ikarosz című kisplasztikáját szobor méretűvé növesztve, avatták fel a brassópojánai sípálya aljában. A szombati szoboravatón özvegye – Babeș Etelka – mellett a város és Brassó megye elöljárói is részt vettek.
Brassó polgármestere, Allen Coliban avatóbeszédében kiemelte: 35 évvel halála után végre szobor őrzi a város vértanújának emlékét. Az elöljáró hangsúlyozta, nagyon fontos emlékezni rá, hiszen azért mondott le az életéről, „hogy mi szabadok lehessünk”. Allen Coliban szerint a görög mitológiai alakot megformáló mű jelképezi leginkább azt, ahogyan Liviu Corneliu Babeș élt és meghalt a szabadságért.
Nekem kollégám és barátom, Másréti Kató Zoltán szavai jutnak eszembe: „Emlékezzünk a mártírra, aki reménytelenül követhetetlen példa, hiszen rendkívüli körülmények között sokakból válhat hős, de vértanú kizárólag a kiválasztottakból lehet.”
Jan Palach, Moyses Márton, Liviu Corneliu Babeș kiválasztottak voltak, akárcsak Ikarosz nem lángokban, hanem Fényben égtek el, s visszfényük a mai napig világít.