A nyugati mainstream jobboldal a mérsékeltebb népieket, s főként a radikálisabb jobboldaliakat egy ideje következetesen populizmussal vádolja. Ami nem jelent egyebet, mint a szélsőjobboldalnak való hízelgést, melynek egyetlen értelme és célja a politikai hatalom minden áron való megszerzése. A demokrácia manipulálása…
Nos, effélével az uralkodó brüsszeli vezetés nem vádolható. Ő csupán a hatalmat szeretné megtartani. Nem csupán a jobboldal véleményét és érdekeit hagyja figyelmen kívül, de a gyanított választási vereség előérzetében – a parlamenti választásokig még hátra lévő hónapokban – kifejezetten a közvélemény ellenében igyekszik kierőszakolni azokat az intézkedéseket, melyek meghozatalára a választások után már feltehetőleg nem lesz annyi lehetősége, mint manapság.
Ha ezt a magatartást egytelen szóval szeretnénk jellemezni csakis demokratúrának címkézhetnénk. Igaz, itt most nem közönséges diktatúráról, hanem a társadalmon való törvényes erőszaktételről van szó. Idézőjeles képviselőink mindent törvényesen cselekszenek, csakhogy a társadalom meghatározó részének feje felett.
Mi sem bizonyíthatná ezt világosabban, mint a mezőgazdaság helyzete. A Brüsszeli parlament annak tudatában, hogy saját mezőgazdaságát teszi tönkre minden további nélkül legalizálja, az idegen mezőgazdasági standardok szerint, az európai törvények által betiltott műtrágyafélékkel, gyom- és rovarirtószerekkel előállított, ráadásul genetikailag is manipulált gabonafélék és egyéb élelmiszerek ellenőrizetlen importját.
A mezőgazdasági dolgozok tiltakoznak, hiszen nyilvánvaló, hogy ekként az európai élelmiszerpiacokon számukra súlyosan kedvezőtlen versenyfeltételek alakulnak ki, ami előbb-utóbb csődbe juttatja őket. Főként, ha még a géppark működtetéséhez szükséges üzemanyagok állami ártámogatásáról is le kell mondaniuk.
Európa szerte folynak a sztrájkok, de a rendfenntartó szerveken kívül voltaképpen senki sem vesz róluk tudomást. Vagy ha igen, ahogyan azt a fősodratú sajtó teszi, a tiltakozókat szélsőjobboldali elhajlással, a szélsőjobboldalúnak bélyegzett és néhol betiltással fenyegetett pártalakulathoz hasonló társadalom és klímaellenes mozgalmakhoz fűződő vonzalmakkal vádolják őket. S ezzel (a német közvéleménykutatások tanúsága szerint) voltaképpen csaknem a teljes európai közvéleményt.
Amikor a gazdák az Unió mezőgazdasági biztosával találkoztak (nem volt könnyű kapcsolatba lépni vele), s feltették neki a kérdést, mi a magyarázata ezeknek az európai nézőpontból öngyilkos intézkedéseknek, a biztos leplezetlenül kimondta: Ukrajnának, ahhoz, hogy megnyerhesse az orosz agresszor ellen folytatott háborút, elengedhetetlenül szüksége van az amerikai, nyugateurópai, kínai óriáscégek (az ukrajnai termőterületek mai birtokosai) által befizetett összegekre. Ezek nélkül az ukrán gazdaság és háborús gépezet elkerülhetetlenül összeomlana.
Tiszta beszéd.
Csakhogy a valóban demokratikus társadalmakban az efféle kérdéseket meg szokták vitatni. A tényekre alapozott világos érvekkel. Ilyesmiről azonban Nyugaton ma már szó sem lehet. Az Európai Parlament bürokratái az érintettekkel való konzultáció nélkül döntenek, a társadalom pedig bárgyún engedelmeskedik.
Legalábbis ez történt mostanáig. Csakhogy a gazdák minden jel szerint nem adják fel, élnek még elérhető demokratikus jogaikkal, s a tiltakozás a társadalom egyre szélesebb rétegeit ragadja magával. Németország, Európa legfejlettebb országa a recesszió, azaz a gazdasági visszaesés határán imbolyog.
A kérdés az, hogy a demokrácia ilyen körülmények közt, hogyan állítható helyre? Sokak szerint még abban is illúzió reménykedni, hogy a közelgő választások radikálisan változtathatnak a helyzeten. A sajtó a maga monopolisztikus helyzetére alapozva még mindig képesnek látszik arra, hogy manipulálja a társadalom széles rétegeit. Arról nem is beszélve, hogy ma már fontos társadalmi funkciókba nem is választják, pusztán pártlistákról nevezik ki az állítólagos „képviselőket”.
Más kérdés, hogy ez a helyzet tartósan nem tartható fenn. A modern társadalmak sorra destabilizálódnak. S a zűrzavarból továbbra is azok húzhatnak hasznot, akik eddig is tették. Továbbra is nekik lesz pénzük, eszközük, pozíciójuk hozzá, hogy a romokon is fölül kerekedhessenek.
Mi pedig továbbra is bambán szemléljük majd a történendőket.