Ez a – nem általánosságban, csupán egy részletkérdésben elhangzott, de mindenképpen megdöbbentő mondat – az európai demokrácia díszének tekintett Németország külügyminiszternőjétől, Annalena Baerboctól származik.
Ennek ellenére nem távolították el a külügyminisztérium éléről, még a közmondásosan tárgyilagos német sajtó sem emelt kifogást ezzel – a demokráciának és a jogállamnak nyíltan fittyet hányó – kijelentéssel szemben. Pedig ez a sajtó a nemrég még antidemokratikusnak tekintett Lengyelországot vagy a ma is kvázi fasisztának bélyegzett Magyarországot ennél ártatlanabb kiszólások miatt is folyamatosan és kíméletlenül kivesézte.
Sőt, ma Németország egy legálisan működő, bár bizonyos vonatkozásokban valóban nyersen, de korántsem szélsőségesen jobboldali párt, az Alternatíva Németországnak törvénytelené nyilvánításáról álmodozik. A mára már rémséges kisebbségbe szorult német kormánypártoknak valóban nincs könnyű dolguk. Az Alternatíva törvényen kívülivé nyilvánítása ugyanis a demokrácia nyílt arculcsapása volna. Az AfD szavazói ugyanis e pillanatban közel a német választóközönség egyharmadát képviselik. Ha merik. Merthogy vannak, akik nem veszik maguknak a bátorságot, hogy az urnák védelme nélkül vállalják meggyőződésüket.
Csakhogy közelednek az uniós választások, s akkor ezt talán már megtehetik.
A megrettent hatalom nemigen lát más lehetőséget, minthogy maga rettentse meg a választóközönséget. A mezőgazdasági dolgozók meglehetősen meggyőző tüntetései nyomán nem lát más lehetőséget, minthogy maga is látványos tüntetéseket szervez az AfD állítólagos fasisztái ellen. Mi sem könnyebb ennél. Gyakorlatilag minden szövetségi államban és nagyobb városban a forgalmi jelzőlámpa pártjai (a zöldek, az önmagukat sárgának tekintő liberálisok és a vörös szociáldemokraták) vannak uralmon. A klientúrát hadoszlopokba szervezve rendezhetnek kázihivatalos tűntetéseket, melyeken némelyek akár az AfD fasisztáinak legyilkolására is buzdíthatnak. Miden büntetőjogi felelősség nélkül. Ahogyan korábban, sőt ma is a palesztinok védelmében tüntető migránsok jelentős része is minden felelősség nélkül antiszemita jelszavakat hangoztathatott és hangoztathat. Mindenki a saját igazságát tartja az egyetlennek és érvényesnek. Hamburgban például a hatalom 14 000 résztvevőre számított, de csak 7 000-en jeletek meg. Ők azonban csuklás nélkül kinyilvánították, hogy „egész Hamburg utálja az AfD-t.-” A sajtó Berlinben 300 000 résztvevőről beszélt, a kommentelők azonban legfeljebb 150 000-ről tudtak.
Az „antifasiszta” tüntetők számát a szervezők másutt is rendszeresen a rendszer ellen tüntetők az általánosan becsültek számának kétszeresére taksálják, a Die Zeit újságírója Christian Bangel »Wo bleibt das „Wir verstanden?”« (azaz »Hol marad el a ”megértettük?”«) című cikkében vonja felelősségre a politikusokat, akik nem hajlandók levonni a konzekvenciát, hogy ideje drasztikusabban fellépi a jobboldal ellen. Természetesen mindenki jobboldaliak számít, aki nem ért egyet a baloldal háború és migrációpárti célkitűzéseivel.
A helyzet valóba riasztó, hiszen a jobboldal nem csak Németországban tör előre, de más nyugati államokban is. Nem csak Hollandiában nyert választásokat, nem csak Lengyelországban és Spanyolországban sért jogállamot a kínnal-keservvel hatalomra jutott baloldal, de a nyugati sajtó arról panaszkodik, hogy Írországban is a szélsőjobboldali Sinn-Féin elnöke Michel O’Neill nyerte el a kormányfői tisztséget, s a „náci-vadász” Serge és Beate Klarsfeld Franciaországban is a nácinak bélyegzett Marie le Pen táborába szegődött.
A kormányzók és a kormányozottak közt hiányzik mindenféle párbeszéd. Brüsszelbe még az ukrán gabonaimport ellen tiltakozó parasztok közé is csak a magyar miniszterelnök volt képes lemerészkedni…
Hogy mi lesz mindebből csak a jó ég tudhatja…