Mármint milyen zenét hallgatunk szívesebben? Érdekes közvélemény-kutatás még érdekesebb eredményeit tette közzé minap az INSCOP közvéleménykutató. A felnőtt lakosság reprezentatív mintáján végzett felmérés eredményei szerint „egy évtizedes összehasonlításban több mint tíz százalékkal csökkent a popzenét hallgatók száma, ugyanakkor javulni látszik a komolyzene megítélése Romániában”. Nem meglepő, hogy a válaszadók körében a legnépszerűbb műfaj a népzene: a megkérdezettek 47,3 százalékának áll a preferencialista élén. Itt hadd jegyezzem meg, hogy tapasztalatom szerint nem világos, hogy a válaszadók mit értenek a népzene fogalma alatt, ugyanis a román kultúrtérben nem élte olyan mértékű reneszánszát az autentikus népzene, mint tapasztalható volt a magyar nyelvterületen a táncházmozgalom révén. Ha a román népzenei adók műsorára kapcsolunk, többnyire nagyzenekarra hangszerelt, vélhetően nem eredeti szövegű dalokat énekelnek a népiesre emlékeztető ruhát viselő előadók – tehát inkább népies hangzású műdalokat hallhatunk. Mint ahogyan a magyar nyelvterületen is népdalnak tartják a széles körben ismert dalokat, holott azok egy része ismert szerzőjű műdal, nóta vagy megzenésített lírai alkotás; és vannak olyanok, akik a táncházmuzsikát külön műfajnak tekintik… Tehát nem tiszta számomra, hogy a válaszadók mit értettek a népdal meghatározás alatt. Nos, a jelek szerint a műfaj veszített tíz esztendővel korábban mért népszerűségéből több, mint két és fél százalékpontot.
A preferenciák sorában esett a pop-dance műfajúként megjelölt zene is: 41 százalékról 29,2 százalékra csökkent népszerűsége. Növekedés a klasszikus zene és a magyar mulatósnak megfelelő manele kedvelőinek számában tapasztalható: a klasszikus zenét kedvelők aránya 22,8-ról 28,3 százalékra emelkedett, a manele rajongóinak aránya 14,2-ről 21,6 százalékra nőtt. A hiphop hallgatottsága enyhén növekedett, míg a rockzenéé enyhén csökkent. a zenét nem hallgató válaszadók aránya 1 százalékról közel 5 százalékra emelkedett.
Érdekes a preferenciák megoszlása a különböző társadalmi kategóriák között: a hírforrások szerint „a népzenét elsősorban az idősebb, vidéki, szerényebb jövedelemmel rendelkezők” kedvelik. E társadalmi csoport kevésbé használja a közösségi felületeket, nem úgy, mint a manele kedvelői, akik többnyire 45 év alatti, alacsony iskolázottságú, kisvároson vagy falun élő, aktív korban lévő inaktív, kisebb jövedelemmel rendelkező, a Tik-Tok hálózatot kedvelő személyek. A tánczenét „a felsőfokú végzettséggel rendelkező, magánszférában dolgozó 45 év alattiak részesítik előnyben”, és ugyancsak a felsőfokú végzettséggel rendelkezők köréből kerül ki a komolyzene rajongótábora is. A rockrajongók többnyire nagyvárosi 45 év alatti, felsőfokú végzettséggel rendelkező, a magánszférában tevékenykedő fehérgalléros férfiak.
Nem hinném, hogy a magyar nyelvterületen végzett hasonló kutatás jelentős mértékben eltérő eredményekhez vezetne. Elég, ha a közszolgálati rádióadók kívánságműsorait hallgatjuk ahhoz, hogy képet kapjunk a hallgatók zenei preferenciáiról, a magyar nóta, az ötvenes években dívó, népzenének nevezett muzsika mellett csak azért nem csendül fel a mulatós, mert az nincs benne a szerkesztői kínálatban, de ha lakodalomba, mulatságba vagy falunapi sokadalomba megyünk, rögtön kiviláglik, hogy melyek a népszerű zenei műfajok.
Ha a közvélekedés a zenetanárt is rendes tanárnak tartaná, mint a matematikatanárt vagy a nyelvtanárt, talán a sekély zenei műveltséget is lehetne mélyíteni, megtanítani az embereket az értékes zene és az értéktelen, gépzeneritmusra előadott, nyomokban népzenére emlékeztető muzsika közötti különbségre. S akkor a zenei preferenciákat firtató közvéleménykutatások eredményeit talán nem tartanám érdekesnek…