A tömegkommunikációs szakértők mind gyakrabban mutatnak rá, hogy a jövőben semmi sem lesz olyan, amilyennek látszik. Néhány hamisítást már sikerült leleplezni. Ezek közé tartozik az a video, melyen Donald Trump volt amerikai elnök saját tanácsadóját öleli és csókolja, vagy melyek Tadeusz Morawiecki jobboldali felvételeit keverik a mesterséges intelligencia (MI) által generált hangféltevételekkel, vagy számos más politikus szövegeit forgatják ki tényleges tartalmukból.
A fotókon, videókon, hangfelvételeken végrehajtott hamisításokat azonban mind nehezebb leleplezni. Ahogyan az MI eszközök tökéletesednek, a valódi mindinkább megkülönböztethetetlenné válik a valóságostól. Ami annál is veszélyesebb, hogy ezeket a „harci eszközöket” egyre inkább a választási kampányokban is bevethetik. A technika fejlődése mind viszonylagosabbá teszi azokat az eurófeszítéseket, melyek a választási kampányok visszaéléseinek vagy a távoli világokban zajló háborús bűnöknek a leleplezésére irányulhatnak. Mindig visszamarad némi kétely is…
A hamisításoknak persze hosszú múltjuk van. Az első világhírűvé vált hamisítvány Hippolite Bayard francia bádogosmester nevéhez fűződik, aki önmagát a fotózás feltalálójának tekintette, s mert elsőbbségét nem ismerték el, elkészített egy felvételt, mely saját állítólagos holttestét mutatta be. A digitális csalások előtti szélhámosságok másik őspéldája a nagy Sztálin ötlete, mellyel a szovjethatalom korifeusainak fényképeiről rendszeresen kiretusálta azoknak az arcát, akiket maga küldött a halálba. A leleplezésekre irányuló erőfeszítések ma már mindinkább egy végtelen macska-egér harchoz hasonlítanak.
A Microsoft, az Adobe, a BBC és a New York Times megpróbálják megtalálni a módját annak, hogy a hiteles képeket titkosított címkékkel láthassák el. „Hitelesítő adatokkal” teljesítik ki a szerzőségre vonatkozó információkat és néha a fotókon vagy videofelvételeken végrehajtott módosításokat, sőt a torzításokat is sikerül leleplezni.
Ennek ellenére, „Nem igazán dereng fel olyan világ, melyben mindannyian visszatérhetünk az egykor szentnek tekintett BBC-be vetett bizalomhoz.” – véli Carl Miller, a Demos nevű londoni székhelyű agytröszt írója, előadója és kutatója – „Valószínűbb, hogy egy balkanizált nyilvánosságot kapunk”.
Egy másik szakember, Howard Horowtiz amerikai tévéproducer reménykedik benne, hogy a hitelesítési eszközök folyton a hamisítási technikák sarkában lesznek. Tekintettel a MI fergeteges fejlődésére, a bizonyítékok hitelessége mindinkább a tények reális helyszíneken való megerősítésére fog rászorulni. „Valójában arról van szó, hogy az újságírást vissza kell vezetni a gyökerekhez. A Vizuális adatokat az oknyomozó újságírás újraélesztésével és a jó helyi tudósításokkal együtt lehet csak hitelesnek tekinteni.”
Mindezt magyarra lefordítva csupán az „ásatag” józan észre lehet alapozni.
Egy konkrét, bár némileg más jellegű példával is szolgálhatok.
Az Al Dzsezira tévéadó nemrégen egy világszerte közzétett felvételén egy lövedék látható, amint a Gáza fölötti elsötétült égen felrobban. Másodpercekkel később robbanás látható a földön is. A jelenséget a nyugati adók szinte kivétel nélkül kulcsfontosságú bizonyítékként forgalmazták arra vonatkozóan, hogy egy meghibásodott palesztin rakéta zuhant a fölre, és az okozta a többszáz ember halálával járó katasztrófát a gázai Al-Ahli arab kórház udvarán.
Az amerikai New York Times szakembereinek legapróbb részletekig menő elemzése (lásd 2023 október 25-i szám) viszont arra következtetésre jutott, hogy a videó valójában valami egészen mást mutatott. A tragédiát valószínűleg nem a videón látható rakéta okozta. Mert az valójában az égen robbant fel, nagyjából két mérfölddel arrébb. Azon az éjszakán a gázai határ fölött sűrű rakétaharc zajlott.
A Times megállapításai nem adnak választ arra, hogy valójában mi okozta a katasztrófát, vagy hogy ki a felelős. Az elemzés azonban megkérdőjelezi a széles nyilvánosságban forgalmazott pofonegyszerűnek tűnő bizonyítékot.
A felvételek arra is utalhatnak, hogy két izraeli robbanás is látható a kórház közelében. Bármi okozta is a robbanást, azok a kórház udvarát is érhették, ahol az emberek és egy sereg autó a biztonság kedvéért felgyülemlett. A Hamász sem tudta egyértelműen bizonyítani, hogy izraeli rakéta okozta a robbanást. A Times azonban arra a következtetésre jutott, hogy az Al Dzsezira-videón látható rakéta soha nem lehetett a kórház közelében. Az inkriminált rakétát nem Gázából, hanem Izraelből indították. És úgy tűnik, hogy az az izraeli-gázai határ közelében robbant fel, legalább két mérföldnyire a kórháztól.
A Times műholdfelvételek segítségével háromszögeléssel határozta meg a videón látható lövedék kilövési helyét. És megállapította, hogy a lövedéket az izraeli Nahal Oz város közeléből lőtték ki Gáza felé. Nem sokkal a halálos kórházi robbanás előtt. A videók azt mutatják, hogy a palesztin lövedékeket azután indították, miután a kórházi katasztrófa bekövetkezett. Az izraeli rakétákat viszont olyan területről indították, ahol Izraelt az úgynevezett vaskupola védelmezni. Ahonnan tehát az izraeli rakétáknak szabad útjuk lehet.
Összegezve: a New York Times pusztán tényeket állapít meg. S mert a tudomány sem mindentudó, nem ítélkezik. Valószínűségekről beszél. A probléma csak az, hogy időközben az ellentétes hipotézisek Földünket csaknem a világháború, a gyűlölködés, az összeférhetetlenség, az élhetetlenség szélére sodorták. A sajtó felelőtlensége minden jel szerint határtalan. Szerencsére akadnak józanabb hangok is…
De vajon meddig?