Az 1890-es évek elején két tordai fiatalember, Borbély György és Scharscher Dániel kerékpáron eljutott Konstantinápolyba, majd vissza, és útközben érintették Bukarestet is. Élményeiket 1895-ben az Aranyosvidék című lap külön lenyomatában osztották meg a nagyközönséggel és ebben leírják, hogy a román fővárosban találkoztak „Bartalus János református lelkésszel, ki egyúttal esperese a Romániában lakó magyar kálvinistáknak és délutánra randevút adott a magyar egyletben, hová ugyan ő maga nem jött el, de ott volt Kertész József úr, a tanító, akivel barátságos időtöltésünk volt tovább utazásunkig, A magyar egyletnek elég nagy telkes háza van rombadőlt kuglizóval s földszintes termeiben van billiárd és a magyar lapok közül majdnem mind a nevezetesebbek. Az öreg Csengery bácsi, a titkár lakik egyik szobában s amit lehet megtesz a tisztántartásra, de tőle is elteltek a friss napok, még a 48-as időkben, mikor hős katona volt. Az emeleten nagy terem van, melyet időnként bérbe adnak bálok és menyegzők számára.” Eddig az idézet, de hadd következzen még egy.
Barabás Miklós, a neves portréfestő, akinek napjainkban a nevét viseli az erdélyi magyar képzőművészek egyesülete, még jóval ezelőtt, 1831-ben utazott szekérrel Szebenből Bukarestbe, emlékirataiban pedig ezt írta arról az olasz gyógyszerész családról, aki meghívta: “Az egész Raimondi család igen művelt volt, a kisasszonyok, sőt az anyjok is a modern görög nyelven kívül jól tudtak francziául, olaszul, sőt magyarul is elég jól beszéltek, mely utóbbit a magyar cselédektől és dajkáktól tanulták el. Sok székely cseléd volt Bukarestben, mert jól fizették őket, így aztán sok bojár és kokona
tudott többé kevésbbé magyarul.” Itt zárul a második idézet és a “kokona” a szövegben nyilvánvalóan “cucoană” lehet, ahogyan az előkelő dámákat még manapság is nevezik román vidéken.
Azért kezdtem ezzel a két idézettel mai jegyzetemet, mert több név szerepel az elhangzott szövegekből a Csíkszeredában a héten megnyílt és november 12.-ig nyitvatartó igen érdekes kiállításon is. A sétáló utcába, a Keleti Kárpátok Nemzeti Múzeumának helyi részlegére, a Bukaresti Városi Múzeum hozta el a Magyar Bukarest. Egy szórvány története című kiállítását, amely két teremben, több fejezetre bontva, alaposan dokumentált történelmi összeállításokban, képzőművészeti munkákban, fényképekben mutatja be, hogyan kerültek az évszázadok során a magyarok a román fővárosba, ott hogyan éltek, hogyan alakították ki saját intézményrendszereiket. Magyar orvosok, magyar festők, magyar mesteremberek és cselédek, magyar kiadványok szerepelnek külön összeállításokban, ahonnan meg lehet tudni azt is, hogy az osztrák-magyar monarchia határain túl az első magyar újság éppen Bukarestben jelent meg 1860-ban. Külön teret kap az akkor 35 éves Liszt Ferenc három, 1846 végi és 1847 eleji bukaresti zongorakoncertje is, mint ahogyan ugyancsak nagy figyelemmel lehet követni, ahogyan kézírásos dokumentumokban az akkor magyarországi hivatalosságok nevezik ki különböző tisztségekbe a Budapesten középiskolába és egyetemre járt, majd jó ideig ott is dolgozó neves román mikrobiológust, Victor Babeşt.
Az elmúlt években a bukaresti magyarságról több könyv is megjelent, kiváló összefoglaló történelmi munka Hencz Hildának a magyarul és románul is napvilágot látott kötete, de ugyancsak olvasmányos Ágoston Hugónak a Bukaresti élet, képek című könyve és számos más vissszaemlékezés, amelyek igazolják vagy cáfolják azt a szóbeszédet, miszerint a történelem folyamán voltak olyan időszakok, amikor lélekszám tekintetében Budapest után Bukarest volt a második legnagyobb magyar város. A Bukaresti Városi Múzeum menedzserének, Dr. Majuru Adrian-nak a kurátorsága alatt létrehozott kétnyelvű kiállítás kiegyensúlyozottságával, szakmaiságával, a fordítások igényességével az elkövetkező hetekben méltán keltheti fel az érdeklődők figyelmét.