Mivel a Nyugat kifogyott az Ukrajna rendelkezésére bocsátható lövedékekből, az Egyesült Államok úgy döntött, hogy raktáron lévő kazettás bombáit bocsátja az ukránok rendelkezésére. Csakhogy ezeknek a bombáknak a használatát, melyeket az amerikaiak korábbi háboruikban már bevetettek, s mellyel az oroszok is rendelkeznek, sőt az Ukrajna ellen vívott háború korábbi szakaszában maguk is használtak már, nemzetközi szerződés, az úgynevezett Oszlói Egyezmény tiltja.
Az Egyezményt a világ államainak túlnyomó többsége, és az Európai Unió tagállamai is aláírták (az egyik kivétel éppen hazánk). Igaz, a legjelentősebb nagyhatalmak, Amerika, Oroszország, Kína, sőt Ukrajna is megtagadták az aláírást. A legjelentősebb európai államok: Németország, Franciaország, Olaszország azonban nem csak aláírták a szerződést, de a német államelnök, Frank-Walter Steinmeyer 2008-ban még úgy vélekedett, hogy a szerződés egy „olyan lépés, mely a Világot biztonságosabbá teszi.”
A szerződés nem csak azt tiltja meg, hogy az aláíró államok maguk állítsanak elő vagy halmozzanak fel kazettás bombákat, de azt is, hogy olyan államokat támogassanak, melyek ilyen fegyvereket felhasználnának.
Ennek ellenére Steinmeyer a Németországgal egy szövetségi rendszerbe tartozó amerikaiak lépését nem csak nem ítélte el, de az esetleges elutasítást egyenesen „a baráttal (mármint Ukrajnával -̶ B.B.) szembeni gyávaságnak” minősítette. A mindenféle ellenvéleményt dehonesztáló stílus önmagában is sokatmondó…
A következetlenséget még a németek maguk is oly mérvűnek érezték, hogy Herbert Prante, a Süddeutsche Zeitung kommentátora magát az elnököt nevezte „szerződésszegően gyávának”. Emmanuelle Macron francia elnök és Olaf Scholz német kancellár nem kommentálta az amerikai döntést, a kanadai Justin Trudeau pedig a „Kijevvel való szolidarításról” áradozott.
A közvélemény megdöbbenése érthető, hiszen az amerikaiak által Laoszban bevetett kazettás bombák által szétszórt robbanótöltetek (voltaképpen kisméretű aknák) hosszú évekkel a háború után is átlagban évi 300 civil áldozatot kövelnek. A kazettás bombák által érintett területek egyszerűen használhatatlanná válnak. Nem csak gazdasági, de katonai vonatkozásban is.
Az „Ukrajnával való szolidaritás” tehát olyan, az Oszlói Egyezményt megtagadó merénylet, melynek következményeit maguknak a hadviselő feleknek kell elviselniük. Nem csupán az oroszoknak, hanem az ukránoknak is, hiszen az oroszok is rendelkeznek kazettás bombákkal, s azokat kétségtelenül maguk is használni fogják. Az a meg nem gondolt gondolat, melyről az amerikai döntéssel szembeni hivatalos kritikák hiánya tanúskodik, engem ennek az egész háborúskodásnak a világraszóló felelőtlenségére döbbent rá.
Ami azonban még szomorúbb, az az, hogy ez a háborús eszkaláció világába tett újabb kirándulás egy másik, még félelmetesebb következménnyel járhat. Az időközben már mindkét fél által bevetett kazettás bombák az atomfegyverek bevetése előtt is megnyithatják az utat. Ahogyan azt a Kreml alig titkolt fenyetései értésünkre is adják.
És az ̶ egyre inkább sarokba szorított ̶ oroszok fenyegetését ezúttal valóban érdemes lenne komolyan venni.