A meteorológusok, no meg az általuk szolgáltatott adatok alapján a hatóságok is egyre sűrűbben adnak ki nagy esőzésre, felhőszakadásra, áradásra vonatkozó figyelmeztetést. Úgy látszik, hogy nyáron kezd állandósulni az esős időszak, amikor hirtelen nagy mennyiségű csapadék zúdul le egy-egy szűk vagy kiterjedt területen, minek hatására egyik pillanatról a másikra kiléphetnek medrükből a patakok, folyók, elárasztva mezőgazdasági területeket, utakat, de akár lakóházakat is. A víz pedig hatalmas pusztítást tud végezni, gondoljunk csak a 2005-ben bekövetkezett Nyikó-menti árvízre, amely átszabta a környék arculatát és a közelmúlt történéseit két szakaszra osztotta: az árvíz előttire és az áradás utánira.
2010-ben sűrű egymásutánban Csíkszeredában háromszor ömlött ki a Fitód pataka, de gyakoriak az áradások a Maros Gyergyóremete és Maroshévíz közötti szakaszán vagy a Patakországként is ismert Gyimesekben. A feltételezett okokat firtatva az obskurus összeesküvéselméletektől a kíméletlen és nyakló nélküli fakitermelésig, az ész nélkül végzett mederszabályozástól a globális felmelegedésig terjed a skála.
A lehetséges következmények mérséklése érdekében azonban vajmi keveset teszünk. Teszünk – mondom – mert nem sokat tesznek sem a vizek mentén élők, sem a területileg illetékes önkormányzatok, sem a vízügyi hatóság. Azaz egyáltalán nem, vagy csak tessék-lássék módon takarítjuk a vizek medrét, benőtte azokat a gaz, füzek, nádasok sarjadtak, a növényzeten pedig gyakran fennakad a vízbe szórt, dobott szemét, mesterséges gátakat képezve, fékezve a víz gyors lefolyását. Ezt a tétlenséget csak tetézi a lakásbiztosítás iránti érdektelenség: ugyanis hiába van kötelező biztosítás, a törvény szabta kötelezettségnek a háztartások alig egyötöde tett eleget, természeti csapás esetén a biztosító így nem tud fizetni, az esetleges kártalanítást különböző kormányzati forrásokból, magánfelajánlásokból, segélyszervezetek adományaiból végzik – ha végzik. Az árvízvédelmi munkálatok kivitelezésével sem tépik el a hámot a hatóságok, kampányidőszakban folyót lehet rekeszteni a partvédelmi, árvízvédelmi munkálatok elvégzésére tett ígéretekkel, aztán vagy csak tessék-lássék módon valósul meg valami ezekből; vagy hamarabb fogy el a pénz és a lendület, mint az elvégzendő munka; vagy marad minden az ígéretek szintjén.
A Fitód patakát említettem az előbb. Lévén, hogy mellette lakom, érdekel a sorsa, lévén, hogy hozzá kötődik az én sorsom is. Valamikor réges-régen, még az átkosban megépült a Suta nevű övezetben egy árvízvédelmi gát, amely mögött csinos kis tavacska keletkezett, ami rövid idő alatt a városiak és a környékbeli falvak lakóinak egyik kedvelt kikapcsolódási helye volt: lehetett itt horgászni, strandolni, de még csónakázni és vízibiciklizni is. Aztán mindez elmúlt. A tó egyre gazdátlanabbá lett, a város és a vízügyi hatóság passzolták egymásnak a tulajdonjogot és a fenntartás, karbantartás kötelességét, annak függvényében, hogy a gyorsan változó jogszabályok sűrűjében honnan és milyen hatóság várhatott pénzt a gát rendezésére. Az új demokrácia első húsz évében azonban nem sikerült egyről a kettőre jutni, a tó egyre jobban feltelt iszappal, s a szakemberek egyre gyakrabban emlegették a vízvédelmi munkálatok elvégzésének szükségességét. A 2010-es árvíz után hirtelen neki is szöktek a munkának, a szomszédos völgyben még egy másik gát építését is beharangozták – a rossz nyelvek szerint hozzá is láttak a kivitelezéshez, de én magam nem láttam annak nyomát. Azóta sok víz folyt le a patakon – hál’ Istennek, nem egyszerre! – de egyik munkával sem haladtak. Aztán egy-két éve ismét hozzáláttak kampányszerűen a Suta-tó rendbetételének. A tavat lecsapolták, nekifogtak a gát megerősítéséhez, de megint valami gyanús dolog került a palacsintába, mert a munkával nem haladnak. Nem tudom, mire várnak az ügyben illetékes döntéshozók: újabb áradásra? Újabb anyagi károkra? Netán emberáldozatokra? Egy újabb áradás minden bizonnyal nagyobb károkat okozna, mint közel másfél évtizeddel korábban, ugyanis a patak lefolyását újabb infrastrukturális beruházásokkal – például a patakot keresztező út átépítésével, magasításával – gátolták.
A víz mellett lakóknak marad a medernek a növényektől való megtisztításának és a lakásbiztosítás megkötésének lehetősége. No meg a remény, hogy mégsem következik be a baj. A meteorológusok és a hatóságok figyelmeztetéseinek dacára…