Mifelénk is meghonosodott a bolognai oktatási rendszerrel együtt – vagy már azelőtt? Ki emlékszik már rá?! – az egyetemi ballagáson a talár és a doktori vagy magiszteri kalap viselése. A talárt – vagy ahogyan tévesen nevezik: tógát – többnyire bérlik a végzősök, a kalap viszont méretre készül és a színes stólával együtt a véndiák tulajdonában marad. S a ballagási ünnepségek nagyjából mindenhol a kalap magasra dobásával érnek véget.
A kalap sok minden jelzésére alkalmas. Elsődlegesen a kalapemelés a tiszteletadás jele, köszönéskor illett a kalapot arasznyira a fejtől megemelni, lehetőleg azzal a kézzel, amely nem a köszöntött személy felé esik. Tehát ha jobb oldalunkon található a köszöntött személy, ballal emeljük kalapunkat, s közben a tekintetét keressük. S arra is kell vigyázni az etikett szerint, hogy az igai úriembert arról lehet megismerni, hogy őt köszönésben nem lehet megelőzni. A keresztény kultúrkörben a fedetlen fő a tisztelet jele, ezért nem illik fedett fővel imádkozni, ezért nem illik fedett fővel enni, egyáltalán nem illik beltérben fedett fővel tartózkodni, s ezért köszöntjük kalapemeléssel az ismerősüket – már ha kalapot viselünk –, és még hosszan sorolhatnám a tilalmakat, a tiszteletlenség jeleit. A nők mentesülnek e szokás, elvárás alól, ugyanis a kalapviselés fénykorában kalaptűk garmadája tartotta fejükön a fejfedő-költeményt, így nehéz lett volna minduntalan lekapkodni a fejről és magasra emelni. Részükről megjárta egy-egy a köszönést nyugtázó biccentés, gesztus vagy szó.
Székelyföldön hallottam a következő fenyegetést: Ma lesz kalap a földön! Állítólag onnan ered a mondás, hogy kocsmai, báli szóváltás alkalmával gyakran leverték egymás fejéről a kalapot a heveskedők, nézeteltérésüket tisztázandó. S ha a tisztázási folyamatba a barátok, ismerősök is betársultak, s az esemény tömegméreteket öltött, bizony volt a kalap a földön bőven, volt amit összeszedni a kedélyek lecsillapodása után.
A kalap karimáját esőben lehajtották, hogy a víz ne álljon meg benne, így viselőjének csurgóra állt a kalapja; ennek jelentése később azonban megváltozott, annak áll csurgóra a kalapja, aki vagy ihatnék, vagy mértéken felül felöntött a garatra, beborozott. Ha csak becsiccsentett, s jókedve lett az italtól, vidám lett tőle, annak félreáll a kalapja. De ha az amazon természetű asszony otthon túlságosan is rendreutasító módon fogadja a csurgóra álló kalapú urát, akinek ráadásul még félre is csúszott a fejfedője, azt mondták róla, hogy kalapot tett a fejére. Aki meg rest volt kalapot emelni köszöntésképpen, arra azt mondták, hogy veréb van a kalapja alatt. S hogy nem vagyunk mind egyformák jelzi az is, hogy mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van, mint ahogy az is igaz, hogy amilyen a kalap, olyan a köszönés is.
Az egyetemeken most van a ballagás időszaka. A patinás kolozsvári Babes-Bolyai karainak magyar tagozatán és a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári, marosvásárhelyi és csíkszeredai karain egyaránt ballagtak, ballagnak, újabb értelmiségi nemzedéket indítva útjának. Tegyük hozzá: sikeres záróvizsga esetén. A tapasztalatok szerint azonban nem túl magas azoknak a száma, akik éppen a legutolsó, addigi erőfeszítéseiket megkoronázó próbatételen buknak el; aki nem érezte magáénak a választott szakot, az már úgyis kibukott vagy önként távozott az első évfolyamokon.
Tehát újabb értelmiségi nemzedékkel gyarapodott közösségünk. Bízom benne, hogy közösségünk javát fogják szolgálni tudásukkal és fiatalos lendületükkel. A magam részéről bizalmat előlegezek nekik, és kalapot emelek e kalapot magasba dobó nemzedék előtt.