Nekünk jobbára csak arról van tudomásunk, hogy a nyugati mainstream média csak Magyarországot sorolja Putyin európai hívei közé. Pedig ez koránt sincsen így. Ausztria a brüsszeli kvázi hivatalos publikáció, a Politico szerint voltaképpen ugyanazt a bűnt követi el, melyet a tiszteletbeli bűnbak, Magyarország. Persze a két állam közt van egy lényegbevágó különbség. Magyarország a NATO- tagja, s ekként kutyakötelessége lenne belépni az Ukrajnát pénzzel és fegyverekkel telezsúfoló „európai vállalkozásba”. Nem teszi. A békére hivatkozva. Csakhogy senki számára sem „titok”, hogy a magyarok voltaképpen elárulják Európát. A békére való magyar apelláta ugyanis voltaképpen Oroszország „támogatása”. Az egyébként is anyagi gondokkal küszködő magyar állam hiába támogatja a menekülteket és az Ukrajnában rekedt ukrán állampolgárokat (korántsem csupán a magyarokat) milliárdokkal. Hiába vállal részt az Oroszország elleni embargókban, melyekkel sajátos földrajzi pozíciójából következően önnön gazdaságát is meglehetősen kínos helyzetbe hozza. Hiába részese az Unió által Ukrajnának nyújtott pénzügyi támogatásoknak (amennyiben azokat nem a NATO, hanem a magyar befizetésekre is alapozó Európai Unió) nyújtja. És végül, Magyarország hiába jelenti ki minden Európai és ENSZ fórumon, hogy elítéli az orosz katonai agressziót és ragaszkodna a kárpátaljai magyarság helyzetének rendezését is favorizálni képes tárgyalásos (magyarán: kompromisszumos megoldáshoz). A nemzetközi sajtóban egyhangúlag az európai szolidaritás elárulójának számít.
Ausztria számára a – máig fennálló semlegesség komolyan vétele – (akárcsak Svájc esetében) szintén árulásnak számít. Persze az Ausztriával (és részben Svájccal, mely hosszú ideig vacillált, hogy kiszolgáltassa Ukrajnának a német páncélosok svájci licenc alapján gyártott lövedékeit) a nyugati sajtó jó ideig kesztyűs kézzel bánt. Arról nem is beszélve, hogy Svájc ismét –némi huzavonát követően – elutasította az Európai Unióhoz való csatlakozást is. Ausztria viszont az Unió tagja.
Úgy tűnik azonban, hogy Európa ma már Ausztria Oroszországgal való kapcsolatait is árulásnak tekinti.
Az angol nyelvű Politico hétvégi cikke: How Austria become Putin´ Alpine Fortress (azaz „Hogyan lett Ausztria Puyin alpesi erődje?” Alcím: „Bécs számára a semlegesség jó üzlet.”) ez úttal Ausztriát bélyegzi meg. A cikk Matthews Karnitsching tollából származik. És természetesen felette figyelemre méltó.
Az osztrák Kereskedelmi Kamara – tudósít a szerző – a háború kezdetét követően hangulatos műhelytalálkozón tárgyalt Moszkva külvárosában orosz partnereivel, s az oroszok felhasználták az alkalmat, hogy az osztrák üzletemberek egy részét Odinevoban, mely „a kultúra, a sport és a pihenés” színhelye, a maguk oldalára csábítsák.
„Abban a reményben, hogy az Oroszországban tevékenykedő többszáz osztrák cég alkalmazottai közül néhányat valóban elcsábíthat, az orosz fél még ingyenes felszerelést és oktatókat is felajánlott, hogy segítsenek a tájékozatlanokat eligazítani a »havas erdőben«, majd fogadás következett egy helyi mulatóban.
Bécs nem akarja, hogy az a látszat teremtődjön, hogy nyíltan Moszkvát támogatja, de attól is tart, hogy maradandó károkat okozzon egy olyan kapcsolatban, mely évtizedek óta jövedelmező volt az ország számára.
Magyarországhoz hasonlatosan a két ország közti kapcsolatok továbbra is érintetlenek, különösen az energia és a pénzügyek területén […] Az osztrák magatartás [is -B.B.] mélyen gyökerező cinizmusról árulkodik az Oroszországgal való viszony vonatkozásában és jelentős veszélyt jelent az Ukrajnával kapcsolatos Európai egységre.”
Hogy miben is rejlene ez a veszély, a szerző nem részletezi. Hogy egy státusa szerint semleges állam miért ne folytathatna kereskedelmi kapcsolatokat egy olyan állammal, mellyel nincs hadiállapotban, nem világos. Az meg végképp nem, hogy egy katonailag semleges ország kereskedelmi kapcsolatai hogyan válhatnak az orosz-ukrán háború „alpesi erődjeivé”. Annál is inkább, mivel már régen kiderült, hogy az Oroszország-ellenes szankciók nem Oroszországot, hanem az európai államokat sodorják tragikus válságokba. Miért kéne Ausztriának kárt okozni önmagának, ha ezzel az egyébként általa is áldozatnak tekintett Ukrajnán sem segíthet, nehezen felfogható.
Persze csak első látásra, hiszen csupán fül kell hozzá, hogy az olvasó érzékelhesse, hogy a semleges Ausztriára irányuló nyomás (kvázi fenyegetés) nem csak neki (sőt még csak nem is főként neki) Ausztriának, hanem Magyarországnak szól (lásd a Roszatommal folyó magyarországi tárgyalásokat!) Magyarország lévén NAT0-tagállam, s egyben az Unió fekete báránya.
A cikk célzata félreérthetetlen: A húgomnak mondom, hogy a „sógor” is érthesse…