Hogyha én színházi rendező lennék, akkor úgy fogalmazhatnék, hogy az utóbbi időben az RMDSZ-kongresszusok mindig egy prológus és egy epilógus között zajlanak. A 16. sem kivétel. Pénteken délután, fél négy óra tájban, amikor a jegyzetem elhangzik, már véget ért Temesváron az Országos Önkormányzati Konferencia, és még alig egy fél óra, hogy az Európa teremben a meghívottak a szónoki emelvényhez járuljanak, köszöntve a romániai magyarság legjelentősebb képviseleti szervezetének a fórumát. Magától értetődő, hogy ott lesznek a román kormánykoalíciós partnerek, mint ahogyan az elnöki hivatal is képviselteti magát, majd sorrendben következnek a magyarországi kormánykoalíció, a Fidesz-KDNP üdvözlő szavai és megfogalmazzák gondolataikat a más országokban élő magyar közösségek valamint a romániai nemzetiségek képviselői is. Az epilógus, Kelemen Hunor szombati újraválasztása, sem okoz majd semmiféle izgalmat, hiszen ő az egyetlen jelölt, és az elmúlt tizenkét esztendő, amikor Nagyváradon, akkor még fideszes ellenszélben választották meg, azt bizonyította, hogy képes nem csupán egyensúlyban tartani a szervezetet, hanem finoman át is tudja hangolni a változó bel- és külföldi körülményekre, kihívásokra. Már pedig azokból, különösen az utóbbi esztendőkben akadtak szép számmal, nem véletlen, hogy az RMDSZ leszállt az autonómia elméletek ideológiai magasságából és egyre inkább a helyi közösségekre, a mindennapok egyéneket és családokat érintő valóságára összpontosít.
Az RMDSZ megalakulása óta nem csupán politikusokat, hanem nemzedékeket is cserélt. ma már csak nagyon kevesen élnek az egykori alapítók közül. A gondolatok, az eszmék azonban túlélik az embert, ezért is pillantottam vissza, hogy 1989 decemberében megfogalmazott kiáltvány és az 1990-es szándéknyilatkozat programpontjai közül mi bizonyult időtállónak és mi nem. Nos, az mindenképpen – és ez bizonyítja az alapítók bölcsességét – , hogy a demokratikus Romániában saját nemzetiségi képviseletet kell biztosítani a törvényhozásban, az államigazgatásban, ki kell építeni az anyanyelvi oktatást az óvodától az egyetemig, saját művelődési és tudományos intézményrendszert kell létrehozni és törvényekkel kell szavatalni a nemzetiségi jogok gyakorlásának általános keretét, mint ahogyan az is, hogy támogatni kell Románia európai integrációját, és a magyar nemzet más részeivel való kapcsolattartás is nélkülözhetetlen, megtartva az az önálló döntéshozás képességét.
Az apróbb részleteket figyelembe véve azonban az is kitűnik, hogy a változó valóság jónéhány tekintetben felülírta az elképzeléseket. 1990-ben például még úgy gondolták, hogy a szövetség a működtetéséhez szükséges pénzalapokat többek között sajtótermékek és könyvek megjelentetéséből, irodalmi és művészeti rendezvények bevételéből biztosítja, a helyzet viszont mára tökéletesen a visszájára fordult, mint ahogyan azon is el lehetne gondolkodni, hogy a választott központi és helyi testületekbe mindig olyan tisztségviselők kerültek-e, akik rátermettségükkel, erkölcsi magatartásukkal, közösségi viszonyulásokkal és egyéni szempontjaik háttérbe helyezésével érdemelték ki a bizalmat, mint ahogyan ezt még 1990-ben gondolták.
Egy valami azonban bizonyos. Domokos Géza 1989 és 1993 között, tehát négy évig, Markó Béla 1993 és 2011 között, tehát 18 évig volt az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor pedig most, pontosabban holnaptól kezdi meg a 13.-at. Van még öt éve és néhány kongresszusa a csúcsdöntésig.