Két jeles napot ünneplünk hétvégén: április 29-én, szombaton lesz a tánc világnapja, április 30-án, vasárnap pedig a magyar film napja. A tánc világnapján az UNESCO egyik tagszervezetének, a Nemzetközi Táncbizottságnak a felügyelete alatt, 1982 óta minden évben megünneplik a világ mindenféle táncát. A kezdeményezés gyökerei egészen 1727. április 29-ig nyúlnak vissza, ugyanis akkor született a francia balett-táncos, Jean Noverre, az egyetemes táncművészet megújítója.
De mi is a tánc? A sokak által ismert angol író, Jane Austen ezt mondta róla: „Azt hiszem, a szép táncnak, mint az erénynek is, önmaga jutalmának kell lennie. A körülálló bámészkodóknak rendszerint egészen máson jár az eszük.” Nikosz Kazantzakisz görög írótól pedig ezek a gondolatok maradtak fenn az utókornak: „Táncolni kell, uram, a zene majd csak megjön valahonnan!” Az idézett mondat például a Zorba, a görög című filmben is elhangzik, a mindig optimista főszereplő pedig örömében és bánatában is egyet tesz: táncol. A film nem vígjáték, hanem kőkemény dráma, a végén pedig elhangzik egy kulcsmondat, ami összegzi az Anthony Quinn által alakított Zorba filozófiáját; magyarul idézem: „Megvan magában minden, csak egy kis őrültség hiányzik. Különben mi értelme van az életnek?” A tánc segít kikapcsolni, általa kizárhatjuk a körülöttünk lévő világot, legalábbis egy időre… táncosként ezt hosszú évek óta, a saját bőrömön is tapasztalom.
Most pedig rátérek a magyar film napjára, amelyet 2018-ban tartottak meg először. A Nemzeti Filmintézet honlapja szerint „április 30. az évfordulója Zsitkovszky Béla és Pekár Gyula alkotása, A táncz címmel készült ismeretterjesztő film első nyilvános bemutatójának, ami 1901-ben volt. Az első megrendezett, dramatizált jeleneteket tartalmazó mozgóképünkből csak fotók maradtak fenn. Azóta minden időszakban kiemelkedő filmes tehetségek alkottak, akik pályájuk során világhírűvé tették a magyar filmet”.
Közben eszembe jutott egy egészen friss filmélményem, pontosabban múlt csütörtökről. Aznap mutatták be először a moziban A nemzet aranyai című, egész estés dokumentumfilmet, amely a 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban is olimpiai aranyérmes magyar férfivízilabda-válogatott igaz történetét dolgozza fel. A budapesti Cinema City Arénában néztem meg a két és fél órás alkotást, amelyet közönségtalálkozó követett. A játékosok közül a helyszínen volt Székely Bulcsú, Szécsi Zoltán, Steinmetz Barnabás, Kiss Gergely, Kásás Tamás, Gergely István, illetve Fodor Rajmund, és nem utolsósorban a film rendezője, producere, Zákonyi S. Tamás. A filmet nemcsak a sportág kedvelőinek ajánlom, hanem azoknak is, akik történeteket szeretnének hallani a problémamegoldásról, a küzdeni akarásról, a vezetői készségekről, az összetartásról és a már-már irigylésre méltó csapatszellemről.