Derűlátó következtetések láttak napvilágot a sajtóban az Iskola Alapítvány megrendelésére a SoDiSo Research kutatócég által készített oktatási elemzés eredményei kapcsán, a legfőbb üzenet, hogy a lemorzsolódás ellenére is jól teljesít a hazai magyar oktatás. A kutatás számos pozitívumról számol be, így arról, hogy „jelentősen jobban sikerült megtartani arányunkat a magyar oktatásban az elmúlt tíz évben Erdélyben, mint amennyire a lakosság körében apadt a magyarok aránya”; vagy arról, hogy bár a népszámlálás előzetes adatai alapján az összlakosság száma csupán 4 százalékkal apadt Erdélyben, a magyar lakosság száma azonban sokkal erőteljesebben, 14 százalékkal csökkent. „Ehhez képest a teljes diákpopuláció 10 százalékkal, a magyarul tanulók száma pedig csak kissé hangsúlyosabban, 12 százalékkal csökkent” – idézi a sajtó a jelentést ismertető közleményt. A dokumentum szerint „a magyar közoktatás súlya viszonylag stabil maradt: 2011 és 2021 között Erdély 15 megyéjében a magyar nyelven tanulók aránya 16,3 százalékról 15,6 százalékra csökkent, miközben a régióban a magyarok aránya az össznépességen belül 19,8 százalékról 18,0 százalékra apadt. Pozitívumként könyvelik el azt is, 2014 és 2018 között jelentős fordulat következett be, ugyanis a magyar nyelven tanulók aránya meghaladta a magyar nemzetiségű diákok arányát. Mint megjegyzik, ez a különös változás annak ellenére ment végbe, hogy továbbra is azt feltételezhetjük, hogy a magyar gyerekek egy jelentős része – szakértői becslés szerint mintegy 10 százaléka – román nyelven tanul. A növekedés okokat vizsgálva ezt annak tulajdonítják az elemzés készítői, „hogy a magyar oktatásban egyre többen vannak a nem magyar etnikumú gyerekek”, közéjük sorolva a magyar anyanyelvű romákat és a kettős kötődéssel rendelkező, román-magyar vegyes házasságból származó gyermekeket is.
Egy másik megállapítással is szolgál az elemzés, eszerint „az erdélyi magyarság földrajzilag tömbösödik, azaz a magyar gyerekek egyre nagyobb része a magyar tömbterületekre koncentrálódik”.
Az elemzés szerint folyó tanévben 115 ezerre tehető a magyar tagozaton tanuló diákok száma, e diáklétszám 803 elemi iskola, 504 felső tagozatos intézmény, 121 középiskola és 63 szakiskola között oszlik meg.
Szomorú adat, hogy 2017 és 2022 között 70 oktatási helyszín szűnt meg, miközben csupán 21 új alakult, ennek következtében 49 településen szűnt meg a magyar nyelvű oktatás és csupán két településen indult új magyar tannyelvű tanintézet. A megszűnt intézmény többsége falusi kisiskola volt, de a szórványvidéken négy városban szűnt meg a magyar oktatás. Az intézménybezárás nemcsak a szórványmegyéket érintette, ugyanis Maros megyében 9 településen, Hargita megyében 8 településen és Kovászna megyében 4 településen szűnt meg a magyar iskola.
A negatívumok közül a lemorzsolódás mértékére tér ki a jelentés. Eszerint az elemiben 4 százalékos, az általános iskola felső tagozatán 11 százalékos a lemorzsolódás. A dokumentum szerint „szintén jelentős mértékű a lemorzsolódás az általános iskola és a középfokú oktatás között, ebben már a tannyelvváltás is jelentős szerepet játszik. Az elemi iskolát elkezdők körülbelül 17 százaléka jut el szakiskolai végzős osztályba, illetve mintegy fele, 50 százaléka a középiskola XII. osztályába. Ez utóbbiak hozzávetőleg 70 százaléka szerez érettségi oklevelet, ami az induló diákpopuláció 35 százalékát jelenti.”
Sovány vigasz, hogy a lemorzsolódás a teljes hazai oktatási rendszerre jellemző, a nappali tagozaton járó tanulóknak alig 48 százaléka jut el a sikeres érettségiig. A magyar tannyelvű oktatáson belül a lemorzsolódás oka az iskolaelhagyás, illetve a tannyelvváltás, no meg a viszonylag gyengébb vizsgaeredmények.
A derűlátásra szükség van, de a negatív előjelű változásokra is figyelni kell, rugalmasabban kell viszonyulni a társadalomban bekövetkező változásokhoz. S azt se feledjük, hogy a szórvány történései előrevetítik, hogy mi várható a többi térségben.