„Tiszta víz a ruhám, és ez a te lelkeden szárad” – ezzel a nyelvi poénnal hangolódom a közelgő április 1-jére, amelyet a bolondok, illetve a bolondozások napjaként emlegetnek. Ilyenkor tréfát űznek egymással az emberek, sőt az is előfordulhat, hogy Szent György havának első napján az írott és elektronikus sajtó híreiben is furcsaságokkal találkozunk; tehát nem árt fenntartásokkal kezelni az információkat.
A bevezetőben említett, sok-sok helyen felbukkanó nyelvi poént 2020. március 17-én osztottam meg a Szövegkovács Facebook-oldalának követőivel, mivel szerettem volna mosolyt csalni az arcokra a karanténos időszak legelején. Másnap egy újabb példa következett… „Az üzleti találkozómat egy evőeszközboltnál beszéltem meg. Kések.”
Mielőtt belemerülnék abba, hogy honnan ered a bolondok napja, újabb nyelvi poénokat idéznék; valószínűleg a hallgatók sem fognak tiltakozni emiatt… „A halászok semmi kivetnivalót nem találtak a hálójukon.” „A magyar katonák a csatában hadilábon álltak.” „A focisták a 90. percben az utolsókat rúgták.” „Szondi vásárláskor egy százdukátos aranytallérral fizetett, mire az eladó megkérdezte tőle: »Jó uram, apród nincs?«” „A vitatkozó parasztok a falu végén dűlőre jutottak.” „Mostanában a szép, dús haj olyan ritka.”
E nyelvi poénokkal tarkított kitérő után idéznék a Múlt-kor című történelmi magazinból: „Április bolondja az, akit általános népszokás szerint április 1-jén tréfásan rászednek, akivel a bolondját járatják, hogy aztán jól kikacagják. A szokás eredete homályba vész, a tudósok könyvtárnyi elméletet hordtak össze, de ezek közül egyik sem igazán meggyőző. A kevéssé fantáziadús kutatók azt állítják, hogy a beugratós szokás a változó, csalóka áprilisi időjárás kapcsán született meg.
Ennél színesebb az a magyarázat, amely szerint a bolondok napja a középkori Franciaországból származik, ahol az év április elsején kezdődött, és e napon az ismerősök ajándékokkal lepték meg egymást. Az újévet 1564-ben január 1-jére helyezték át, a rendelkezést azonban csak lassan fogadták el. Sokan április elsején is küldtek ajándékokat, de ezek szép lassan tréfás semmiségekké, meglepetésekké változtak: a hamis évkezdetet hamiskodással ülték meg.”
Természetesen egyéb magyarázatok is vannak, az idő azonban szorít, és szeretnék egy konkrét példát elmesélni. 1878-ban az amerikaiak közül többen is készpénznek vették április elsején, hogy Edison a fonográf után egy olyan készülékkel áll elő, amely a földet gabonává, a vizet pedig borrá változtatja, így megoldja az éhezés kérdését. A mai rész vége felé visszakanyarodom a magyar nyelvi poénokhoz, az egyik kedvencem így hangzik: „»Én a cukrászok érdekeit védem!« – hangoztatta a képviselőfánk.”