„Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell magyarul a sírig” – idéztem a költő és műfordító Nagy Lászlót. A hallgatók már sejthetik, hogy ma egy két nappal ezelőtti jeles nap kerül nagyító alá: 1999-ben az UNESCO közgyűlése az anyanyelv nemzetközi napjává nevezte ki február 21-ét, amikor egy 1952-es, tragikus végkimenetelű eseményre emlékeznek, amelynek előzménye, hogy az akkor még Pakisztánhoz tartozó, bengáli nyelvet beszélő Bangladesben az urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé. Tiltakozásul a bangladesi diákok február 21-én az utcára vonultak, a rendőrség ötöt megölt közülük.
Az UNESCO kezdeményezése rámutat a Föld nyelvi sokszínűségére és gazdagságára, ugyanakkor a nyelvek kihalásának folyamatára is ráirányítja a figyelmet.
„Ahogy egyre több nyelv tűnik el, a nyelvi sokféleség egyre fenyegetettebb helyzetbe kerül. Világszerte a lakosság negyven százaléka nem fér hozzá az oktatáshoz olyan nyelven, amelyet beszél vagy ért. Mindazonáltal az anyanyelven alapuló többnyelvű oktatás terén – fontosságának egyre nagyobb megértésével párhuzamosan – előrelépést láthatunk, különösen a korai iskoláztatásban” – olvasható az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága honlapján megjelent cikkben.
A Földön egyébként több mint hatezer nyelvet beszélnek, ezeknek egy része veszélyben van. De mikortól számít veszélyeztetettnek egy nyelv? A nyelvészek szerint már attól a pillanattól kezdve, amikor a beszélők száma százezer alá csökken.
Anyanyelvünket nem fenyegeti az eltűnés veszélye, sőt 2004 májusától, Magyarország EU-csatlakozásától kezdve az Európai Unió egyik hivatalos nyelve a magyar. Egy, a Cultura című kulturális magazinban megjelent cikk szerint „az anyanyelv használata uniós állampolgári jog, a kulturális sokszínűség biztosítéka. Ez a jog különösen fontos, mivel a felmérések szerint az Unió polgárainak többsége kizárólag az anyanyelvét beszéli. Az EU egyik célkitűzése, hogy az anyanyelven kívül két idegen nyelv tudását is birtokoljuk”.
Az idézet olvasása közben beugrott egy kérdés, hogy számomra mit jelent az anyanyelvem… És hogyan viszonyulok az idegen nyelvekhez? A magyar nyelv az önkifejezésem egyik legfontosabb eszköze, otthonosan érzem magam benne, ugyanúgy, mint a táncban. Az idegen nyelvekkel kapcsolatban pedig eszembe jutott az a sokat hangoztatott mondás, miszerint „annyi ember vagy, ahány nyelven beszélsz”. Tehát újabbnál újabb világok nyílnak meg előttünk, miközben szóba elegyedünk egy más nyelvet beszélő emberrel… persze gyakorolni kell. Búcsúzóul egy Kosztolányi Dezsőtől származó idézetet hoztam: „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható.”