Amikor júliusban felröppent a hír, hogy Polgár Judit megverte Magnus Carlsent, a sakkvilágbajnokot (igaz, nem hivatalos versenyen, hanem egy madridi parkban játszott schnell-partiban), elkezdtem kutakodni az interneten abban a reményben, hogy megtalálom a játszma leírását és elemzését is. Angol nyelven sokan kommentálták a partit (érdekes, hogy Polgár briliáns játszmáiról sokkal több angol mint magyar nyelvű ismertetés található az interneten – talán neki is fociznia kellene, hogy észrevegyék).
Az egyetlen magyar nyelvű elemzés, amire ráakadtam viszont bőven kárpótolt a frusztrációmért. Ez Juhász Ármin nemzetközi mester YouTube csatornája volt. Ekkor figyeltem fel erre a rokonszenves fiatalemberre, aki már közel egy éve rendszeresen jelentkezik az említett közösségi oldalon azért, hogy elméleti és gyakorlati eligazításokat adjon a szellemi sport szerelmeseinek, mesterjátszmákat elemezzen, vagy beszámoljon a sakkélet aktuális eseményeiről (például reagált a Hans Niemannt érő csalási vádakra is).
Miután mohón végignéztem a szóban forgó sakkiskola sorozatot, rá kellett jönnöm, hogy Juhász Ármin nemcsak egy kiváló játékos, de remek pedagógus is. Magyarázatai közérthetőek, érdekesek, stílusa dinamikus. További érdeme, hogy igyekszik interaktívvá tenni előadásait (pl. sakk-szimultánt is játszott követőivel, folyamatosan ad feladatokat, amelyek révén éteri tanítványai gyakorolhatják az elméleti ismeretek felhasználását) és bátran használja a világháló adta egyéb lehetőségeket is. Előadásaiban nyoma sincs semmilyen formalizmusnak, a néző néhány videó megtekintése után már barátjának, partnerének, edzőjének tartja őt. Azt hiszem, hogy ezt nevezik a szakemberek élménypedagógiának.
Mindazonáltal valószínűleg nem írtam volna meg ezt a jegyzetet, ha mindössze erről lenne szó. Juhász Ármin internetes sakkiskolájának jelentőségét kiemeli az a körülmény, amelyről a közelmúltban már beszéltem ebben a műsorban nevezetesen, hogy a nagy hagyományokra visszatekintő magyar sakksport szervezeti háttere nem képes arra, hogy megfelelő anyagi körülményeket teremtsen az élsportolók számára és ez kihatással van a tömegsportra is. A sakkozói karrier ma Magyarországon már nem lehet különösebben vonzó, ha egy olyan világklasszisnak, mint Rapport Richárd román színekben kell versenyeznie azért, hogy megkapja azt a támogatást, amelyet a Magyar Sakkszövetség nem tudott neki biztosítani.
Kétségtelen, hogy a sakk népszerűsége sehol a világon nem mérhető a labdarúgáséhoz, vagy a teniszéhez. Ugyanakkor az internet elterjedésével egy időben megszaporodtak az olyan honlapok, amelyeken sakkozni lehet (a legjobbak már lehetőséget adnak a tanulásra, számítógépes elemzését adják a lejátszott partiknak, feladványokat bocsátnak a felhasználók rendelkezésére stb.). Mindez lendületet ad a nemzetközi sakkéletnek. Arra lehet számítani, hogy néhány éven belül felnő a sakkozók egy új generációja a nemzetek közötti hierarchia is felborulhat. Magyarország évtizedek óta az élvonalban van.
A múlt század hatvanas, hetvenes éveiben a magyar televíziónak volt egy heti rendszerességgel jelentkező sorozata, a Támadás a király ellen (Karakas Éva, nemzetközi nagymester vezette). Ez a sakk alapjaival ismertette meg a gyerekeket (de nemcsak őket) igen élvezetes formában. Történt ez akkor, amikor egyetlen állami televízió működött Magyarországon. Ma amikor számtalan csatorna verseng a nézők figyelméért egyik műsorrácsába sem fér be egy sakkműsor, mi több még a sakkversenyek eredményeinek az ismertetése is kimarad a sporthírekből. Nem tudom, hogy Portisch Lajos, Ribli Zoltán, Verőczi Zsuzsa, a Polgár lányok sikereiben volt-e egyáltalán valami szerepe a Támadás a király ellen-nek, de a műsor puszta léte mindenképp jelzi a sakk presztízsét az akkori Magyarországon, amelyik rendszeresen jól teljesített a sakkolimpiákon. Talán az sem véletlen, hogy Kádár János sakkozni szeretett, Orbán Viktor pedig focizni, de az említett sikersorozat a jövőben veszélybe kerülhet azért is, mert a magyar sportpolitika számára nem a sakk jelenti a prioritást.
Ilyen körülmények között minden olyan erőfeszítés, amelynek célja a sportág népszerűsítése, illetve a játék örömének megismertetése az amatőrök ezreivel – akik közül sokaknak ez jelentheti sportolói karrierjük kezdetét – nagyon fontossá válik. Ezek egyike Juhász Ármin sakkiskolája a YouTube-on.