Ami a korrupcióellenes harc címszó alatt a közéletben történik, azt nehéz egyértelmű fogalmakkal leírni, vagy akárcsak megnevezni is. Márpedig aminek neve sincs az minduntalan kicsúszik az ellenőrzés, még a mentális, vagy analitikus ellenőrzés alól is: lehet akármi, és az ellenkezője is. Úgy tűnik mindenki eltévedt a politikai korrupció rettenetes labirintusában, maga a politikai osztály, és az adminisztráció is, ezért a kilábalás, a kijárat felfedezésének reményében mást sem tesznek ? akárcsak Borges novellájában ? csak egy másik, még bonyolultabb labirintus felépítésével kísérleteznek. Alig volt alkalmunk a korrupcióellenes ügyészség, olykor már-már obszcén módon exhibicionista produkcióinak (mediatizált bilincses dráma ? lehet ez egy új drámai műfaj, Ionesco után, szabadon?) nyomán röpke bepillantást nyerni a közéleti korrupció egyes mechanizmusaiba, abba az útvesztőbe, mely a közpénzek magáncélokra való eltérítésének ?iparát? jelenti, és máris itt az újabb labirintus. Ezúttal maga a korrupcióellenes föllépés szerveződik átláthatatlan és minden jel szerint szintén korrupt, hatalmi játszmákhoz kapcsolt és csapdaként állított labirintussá (és félős, Borgesnek igaza lesz, a végső, és legpusztítóbb útvesztőnek nincsenek falai, lépcsői vagy titokzatos ajtói: maga a sivatag!). Az a jogos kérdés merül itt föl, hogy lehet-e a korrupció ellen korrupt eszközökkel fölvenni a harcot? És ennek folyományaként, hiteltelen intézmények és alig álcázott hatalmi ambíciók árnyékában teremhet-e tiszta és hiteles, pártatlan és nem elfogult, stb. (i)gazságszolgáltatás? Lehet-e a politikai korrupció ellen, úgyszintén korrupt eszközökkel hatékonyan föllépni, vagy le kell rombolni a labirintust? A válasz pedig nem lehet kétséges, a korrupció esetében nem működik a ?szeget szeggel? aranyszabály, ezért marad az örökös gyanú, hogy valójában csak az ?én jó korruptjaim? örökös harca folyik a ?te rossz korruptjaid? ellen. Egyszóval a politikai harc és versengés a korrupció terrénumára lép és ezután az lesz a politikai játszmák, az adok-kapok, a kölcsönös megbélyegzés, a bünbakképzés, stb., a csihi-puhi (vagy ahogy tetszik), színpada. És esetünkben szemmel láthatóan ez történik, és ha már a korrupció szcénája, jelenti a politikai világdeszkákat, akkor ildomos, hogy annak egy kisebbségi (etnikai) tagozata is létezzen, ezért a többség-kisebbség közötti vetélkedés és politikai helyezkedésnek is megvan a maga ? igaz kisebb, és jelentételenebb, kevesebb ratinget produkáló ?, de nem kevésbé perverz és áldozatokkal teletűzdelt drámája. És, mint máskor is jeleztem a rommagyar politikai establishment képtelen értelmezni, és keretet szabni a jelenségnek (pedig a reframing lenne itt is a járható út, a megtisztulás fele!), csupán etnopolitikai alapon lép fel, immel-ámmal és defenzív módon, az események után kullogva. Ez a bénultság sokba fog még kerülni egyszer! A rommagyarság sorra veszíti el, nemcsak valódi korruptjait, akikért nem lenne kár ? ja, őket éppen nem, vagy csak kis mértékben üldözik ?, hanem jobb sorsra érdemes politikusait is. Mert a vezérkar képtelen rendet vágni, megkülönböztetni és világossá tenni a lényegbevágó másságot valódi korruptak, és méltatlanul megvádoltak között, és ezzel néhány elrejteni kívánt korrupt politikus miatt, sok ártatlan is elbukik! (Most éppen Ráduly Róbert volt csíkszeredai polgármester bukott el, alig létező, vagy mondvacsinált DNA-s vádak okán. Pedig ? ha valaki fölvilágosítaná, vagy pontosabban, ha nem csak bigott (kis)papok, hanem szakértők által is hagyná magát fölvilágosítani ? van elég karizmája, sőt még (legalábbis helyi) hitele is, hogy a ?szekus világ? ellen föllépjen. Persze nem fényképező szekusokat utcán megkergetve, vagy pusztába kiáltva a ?szekusok létét?, hanem sokkal hatékonyabb politikai kommunikációs eszközökkel).
Visszatérve, a korrupció-ellenes föllépés nem lehet pusztán ügyészi-bírói kérdés, hanem ki kell terjedjen a törvényhozástól, és az adminisztrációban alkalmazott szabályoktól kezdve egészen a választott és kinevezett közszolgák/bürokraták kiválasztási kritériumaiig (rekrutációs politikák), fölkészítésük, tudásuk természetének, kompetenciájuknak kérdéséig, stb. Egyszóval a korrupció elfogadható mértékre való visszavágása, moderálása, és kontroll alá helyezése egy átfogó politikai terv, átgondolt és minden részletében kidolgozott reform-projekt, részeként lehet hatékony. Egy ilyen programot indíthatott volna el a komoly politikai tőkével induló, és sok vonatkozásban hiteles új elnök, ha nem lép elődjének nyomdokába. Johannis ma éppen úgy megpróbálja hatalmi ambícióinak alárendelni a korrupció ellenes ?háborút? és kihasználni a DNA-t, mint elődje, amikor (egyébként alkotmányellenesen) azt mondja, hogy ?saját kormányt akar?, és ezért bármilyen eszközzel, akár az ügyészségivel, megpróbálja elmozdítani Pontát a kormányról. Dicstelen vállalkozás és ha sikerül, a korrupció-ellenes harc ismétcsak elbukik, sőt az ügyészség újfent (ki tudja hányad-x-ra) egy politikai kampánystáb részévé, ágensévé lesz. A bűnüldözés pedig szelektív módon, a kampányérdekekhez van/lesz igazítva, és mint ilyen, maradék hitelét is elveszti. Már csak a bíróság függetlenségében lehet bízni, viszont az mindig post factum ítélkezik, amikor a politikai ?kár?, a közéleti ?rossz?, már rég megtörtént és következményei megmásíthatatlanok.
A DNA túlhatalma, minden ellenőrzés nélküli és agresszív föllépése, elérte az egyre magányosabb miniszterelnököt is. Ponta rosszkor volt, rossz helyen, illetve útban áll Johannisnak ? vagy, ami még valószínűbb, a mögötte tolakodó Pontánál korruptabb ?új pénélés? bagázsnak ?, aki hajlandó visszaélni helyzetével és új politikai/hatalmi fölállást kicsikarni, a demokratikus játékszabályok megkerülésével. Tudom, hogy sok rommagyarnak nem szimpatikus a jelenlegi miniszterelnök, és ezen a kormányzás tapasztalhatóan pozitív, különösen baloldali szemmel helyes, de mindenki által megérzett, könnyítései sem változtatnak (az előítéletes gondolkodás természete, már csak ilyen), de, amikor ellenállni próbál az ügyészségi segédlettel folyó puccskísérleteknek, ő áll a ?jó? oldalon. Más kérdés, hogy maga is képtelen volt megújítani pártját, ezért annak hiteltelen, korrupcióval jogosan vádolt, stb., vezetői és kiskirályai egyáltalán nem segítik, hanem visszahúzzák és szinte biztos bukását okozzák. Nagyon nem jól van ez így!