Noha 52 évvel ezelőtt, 1970-ben szervezték meg első alkalommal, mégis csupán a tízedik kiadásához érkezett a Siculus fesztivál. Ennek egyszerű oka van: az ígéretes kezdet után még három kiadást ért meg a rendezvény, a rendszerváltás után volt egy nem túl sikerült kísérlet a felélesztésére, majd 2018-tól évente megszervezi a székelyudvarhelyi székhelyű, de megyei jelentőségű intézmény, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont. A székelyudvarhelyi tehetségkutató könnyűzenei verseny az új, kezdő együtteseknek, előadóknak nyújt megnyilvánulási lehetőséget, alkalmat arra, hogy szakmai zsűri előtt megmutatkozzanak, ugyanakkor felvonultatja a korábbi kiadások győzteseit, no meg befutott sztárokat itthonról, meg otthonról, Erdélyből és Magyarországról egyaránt.
Anekdotába illő az első fesztivál megszervezésének előzménye. Az esetet Demeter Csanád írja le Kultúrkombinát című kötetében: „»A fesztivál ötlete Csiszár Antalban [a művelődési ház akkori igazgatójában] fogalmazódott meg, bevallása szerint sokat foglalkozott zenés kabarék játszásával, és így 1969-ben eljutottak Bukarestbe vendégszerepelni, ahol a Petőfi Házban léptek fel. A közönség jól szórakozott, viszont az utána következő sajtótájékoztatón az újságírók kifogásolták, hogy az előadásokat miért nem hazai szerzeményekkel adják elő. Útban hazafelé ez adta az ötletet az intézményvezetőnek, hogy be kellene bizonyítani az országnak, hogy vannak jó hazai magyar szövegírók, zeneszerzők, énekesek és együttesek. A kezdeményezést Pakot József [az akkori városi KISZ-titkár] felvállalta«. Így »én voltam az ötletadó, ő pedig a bástya, aki tartotta a hátát, vagyis vállalta a kockázatot«” – idézi Demeter Csanád Csiszár Antalt.
Az első fesztivál 1970. augusztus 13–16. között zajlott Székelyudvarhelyen, a Siculus Klubnak is otthont adó városi művelődési házban. Összesen 11 együttes jelentkezett 3–3 versenyszámmal, 27 szerző 52 szerzeményt küldött be, a fesztivál gálaműsorát pedig élőben közvetítette a televízió magyar adása. Ezen a fesztiválon lépett fel zeneszerzőként és zongoristaként Boros Zoltán, aki itt ismerkedett meg Bodor Pállal, a magyaradás főszerkesztőjével, az ismeretségből gyümölcsöző együttműködés lett, ami keretet biztosított számos hazai magyar kulturális rendezvény megszervezésének, mint – a Siculus fesztivál mellett – a Kaláka találkozóknak, a csíkszeredai régizene fesztiválnak és számos más, a mai napig jelentőséggel bíró rendezvénynek, mozgalomnak.
Az ős-Siculus négy év alatt kifulladt. Kifullasztották. A legsikeresebb a harmadik, 1972-ben megtartott rendezvény volt, Boros Zoltán emlékei szerint „a zenei minőség a harmadik fesztiválon már jóval meghaladta a korábbi évekét. Az első alkalommal harmatos színvonalon jelentkező együttesek lelkesen dolgoztak otthon, próbáltak, koncerteztek, és lassan átalakult a fesztivál összetétele.” Állítását a kor másik krónikása, Cseke Gábor is igazolja: „utólag éppen az 1972-es Siculus bizonyult a legeredményesebbnek, legkiforrottabbnak és legreprezentatívabbnak a sorban”.
A nyertesek népszerűségüket a televízió magyar adásának köszönhetik, mai csúnya szóval élve ez az intézmény sztárolta őket. Ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy a magyaradásnak sikerült közösségi élményt biztosítania a hazai magyaroknak. Ezt az élményt – nagyobb kitekintésben – a Duna Televízió tudta adni indulásakor, később az összetartozás élményét az egymásnak feszülés, a szekértáborokba való tömörülés vette át. Így vajmi kevés esélye van az újjáélesztett fesztivál felfedezettjeinek a hazai könnyűzenei iparban érvényesülni, kifutási teret a magyarországi médianyilvánosság adhat számukra. Mert bár több magyar nyelvű közszolgálati és kereskedelmi rádió és televízióadás működik országszerte, nem tapasztalom, hogy egymás könnyűzenei felvételeit átvennék, játszanák, s teszem azt, heti slágerlista összeállításával népszerűsítenék. Holott ez a mai műszaki feltételek mellett nem volna megvalósíthatatlan, erőn felüli feladat.
A hét végén újból lesz Siculus Fesztivál. Drukkolok a kezdeményezés sikerének és remélem, hozzáférhetővé válik az erdélyi magyarlakta területeken az itt megmutatkozó és bizonyító együttesek teljesítménye, újból közösségi élményt nyújt majd produkciójuk.