„Mindenki arra törekszik, hogy mondanivalóját minél hatásosabban adja elő. Márpedig hatásosnak az számít, ami viszonylag újszerű, amit a hazai és nemzetközi tömegtájékoztatási eszközök reklámoznak, aminek forrása valamilyen ügyeletes tekintély (vezető politikus, közíró, tudós, neves újságíró vagy a könnyű műfajok valamelyik csillaga).

Ez az oka és magyarázata annak, hogy a különféle nyelvi rétegekben időről időre felkap a nyelvhasználat valamilyen hatásosnak vélt magyar vagy még inkább idegen szót, kifejezést, s attól kezdve ezzel a szóval, kifejezéssel unos-untalan találkozunk, míg végül teljesen elkopik, semmitmondóvá szürkül.” Ezekkel a mondatokkal kezdődik a divatszavakról szóló szócikk a Nyelvművelő kéziszótárban.

Az elvárás, a hozzáállás és a költség jelentésű ráfordítás szavakat például a sajtó és a hivatali nyelv terjesztette el korábban, manapság pedig az alternatív, a konszenzus és a tolerancia szavakat használják gyakran. Szintén járványszerűen terjedt el a dramatizál ige, amelyet egy népszerű politikus használt először valóságosnál súlyosabbnak, veszélyesebbnek tűntet fel értelemben, holott eredetileg azt jelenti, hogy valaki egy más műfajú alkotást színpadra dolgoz át.

A kereskedelmi és a reklámnyelvben s ennek hatására a társalgási stílusban, különösen a fiatalok nyelvében is találunk divatszavakat. Például a butikot a divatáruüzlet és a divatszalon helyett, sőt a shopping, a per pillanat, a sörbár, a grill, valamint az image is egyre felkapottabb. Az is előfordul, hogy olyan korábbi divatszó támad fel, mint például a fantasztikus, melynek súlytalan, árnyalatokat összemosó használatát már Kosztolányi Dezső is megrótta az 1930-as években.

Egy-egy divatszó helyett azonban egyelőre nem tudnak jobbat ajánlani a nyelvészek; ilyen a hamburger, amely más, mint a fasírt, illetve a kóla, a tonik és a gin – utóbbi nem azonos a borókapálinkával.

„A divatszavak mássága, kifejezési többlete azonban igen múlékony. Érzelmi, értelmi nyomatékuk hamar elvész. Ma már a nagyvárosok nemzetközi bolhapiacainak butikjai alig különböznek e szó eredeti jelöltjeinél: ócska, rossz minőségű (bár többnyire idegen) árukat kínáló boltocskák, sőt sátrak, s ez a butik szó egykori varázsát is csökkenti” – idézek újra a Nyelvművelő kéziszótárból.

Aki mélyebben elmerülne a témában, olvassa el Molnár Csikós László vajdasági nyelvész Újabb divatszavak című könyvét, amely 2021-ben jelent meg. A szerző 2008-ban már összeállított egy kötetet Divatszavak címmel, elsősorban azért, mert foglalkoztatja, „hogy milyen törvényszerűségek szerint keletkeznek újabbnál újabb szavak a magyar nyelvben, honosodnak meg idegen szavak, újulnak meg régi szavak, és miként lesz fedezetük a nyelvhasználatban”.