Kifogott a nyolcadikos képességvizsgázókon egy egyszerű aritmetikai feladat, amely felkerült a Facebookra és a felnőttek több mint fele hibás megoldást ajánlott. Igazolták, hogy a hazai természettudományos gondolkodás a béka talpa alatt van.
Rémisztő hírek érkeznek az Egyesült Államokból is: a bölcsészek és a társadalomtudósok körében hovatovább divat, hogy nem értenek a matematikához és alapvető természettudományos ismereteik is igen hiányosak – állítja az amerikai elméleti fizikus, Lawrence M. Krauss, aki attól tart, hogy nőni fog az elitellenesség és közbizalmatlanság, ha még a művelt elit is hitkérdésnek tekinti az egzakt tudomány megállapításait.
„Sikknek számít az USÁ-ban azzal a kifogással felmenteni magunkat a gondolkozás terhe alól, hogy nem áll rá az agyunk a természettudományra. Azt bezzeg nem fogadnánk el ilyen könnyen, ha valaki Shakespeare-rel kapcsolatban hivatkozna ilyesmire” – mondja Krauss.
Ellentétben más fanyalgóktól, Krausst nem lehet azzal vádolni, hogy nem követett el mindent annak érdekében, hogy a bölcsészhallgatókat megismertesse a természettudomány alapvetéseivel. Már a nyolcvanas években Fizika – költőknek címmel tartott órát a Yale Egyetemen. Saját bevallása szerint nem sok sikerrel. A kudarcot alapvető természettudományos, sőt matematikai ismereteik hiányával magyarázza: a saját szakterületükön minden bizonnyal kitűnő hallgatók jelentős része a millió és a milliárd között sem nagyon tudott különbséget tenni.
Ráadásul sokan mintha még büszkék is lettek volna rá, hogy az alapvető matematikai és természettudományos fogalmakat sem értik – folytatja Krauss. Mindez persze abban nem gátolta meg őket, hogy habozás nélkül állást foglaljanak fontos tudományos kérdésekben, például a klímaváltozással kapcsolatban. A legtöbben úgy fogalmaztak, hogy nem értenek a kérdéshez, de hisznek a klímaváltozásban. Ami Krauss szerint ékes bizonyítéka annak, hogy a politikai nézeteiknek megfelelő álláspontot szajkózták, a tények számbavételének pedig minden igényét feladták. És persze mivel hitkérdésről van szó, nem is nagyon van lehetőség érdemi vitára: már azt is kiátkozzák, aki kérdezni mer.
Mindez pedig igen aggasztó. Hiszen ha a diplomás elit is érzelmi alapon foglal állást a tudományos kérdésekben, akkor aligha lesznek megfékezhetők a fejlett világban terjedő összeesküvés-elméletek. Krauss felidézi, hogy a koronavírus kirobbanása óta egyre-másra jelentek meg a vírus természetével, a szükséges megelőzéssel és a járvány legyőzésének időpontjával kapcsolatos magabiztos politikusi „pszeudo-vallásos” állásfoglalások. Amelyek persze tovább rombolják a társadalom alapintézményeibe és az elitbe vetett, már így is megtépázott bizalmat.
A tények helyesítése a tudományos hittel – a vallási nézetekkel ellentétben – magát a tudományt ássa el, amely így maga alá temeti a társadalmat is.
Mindez annak a következménye, hogy csak úgy elnézünk afölött, hogy nyolcadikot végzett diák nem tudja, mert nem tanulta meg vagy nem tanították meg neki azt az egyszerű aritmetikai szabályt, hogy egy matematikai képletben nem balról jobbra kell haladni (mint az írásnál, olvasásnál), hanem először mindig a magasabb rendű műveleteket, vagyis az osztást és szorzást kell elvégezni. Hogy úgy gondoljuk, ha tudja ezt vagy nem, az se nem oszt se nem szoroz – spárga- vagy eperszedőnek jó lesz a gyerek.