Hétfőn a képességvizsgákkal elkezdődött az érettségi.
Az oktatási minisztérium lakonikusan közölte, hogy 126 454-en jelentkeztek a vizsgára, közülük 111 329-en idén végezték el a középiskolát. Továbbá azt is, hogy alig két év alatt 30 ezerrel csökkent az érettségizők száma, hiszen 2020-ban még 155 639-en iratkoztak be a vizsgára.
Az illetékesek gyorsan szolgáltak is magyarázattal: demográfiai okai vannak a csökkenésnek, azaz azért jelentkeznek kevesebben a vizsgára, mert kisebb a diáklétszám. Két évvel ezelőtt még meghaladta a 3 milliót az oktatási rendszerben tanuló gyerekek száma, erre a tanévre már 2 900 000-re csökkent a számuk. Megnyugodhattunk volna, hiszen tudjuk, az utóbbi három évtizedben regnáló kormányok mit sem tudtak kezdeni a demográfiai nagy reccsel. Semmi sem állította le a népességfogyást. Igaz nem is próbálkoztak semmivel. Legfeljebb azzal, hogy cáfolták a hírt miszerint tavaly több román gyermek született az ország határain kívül, mint belül. De a cáfolat úgy hat a népfogyatkozásra, mint falábon a vizes borogatás.
Ami miatt mégsem nyugodhattunk meg, hogy tovább fürkésztük az adatsorokat, és egy fölöttébb szomorú, ám cseppet sem meglepő tényre bukkantunk. A legtöbben idén döntöttek úgy, hogy nem méretkeznek meg az érettségi vizsgán. Az idei tanévben összesen 151 906 diák járt 12. osztályba, tehát több mint egy negyedük nem is próbált meg érettségi vizsgát tenni. Az sovány vigasz, hogy az elmúlt években is több tízezer végzős diák nem is próbálkozott meg azzal, hogy megszerezze az érettségi oklevelet.
A magyarázatot máshol kell keresni!
Talán ott, hogy a fiatalok nem tartják fontosnak az iskolát, mert úgy érzik, az iskola nem vértezi fel hasznos, hasznosítható tudással. Nem, mert a folyamatos oktatási reformkísérletek oda vezettek, hogy a diákok egynegyedének az iskola csak nyüg. Nyugati vendégmunkás képzővé vált. Gondolni sem merek arra, hogy ez volt a bevallatlan cél is.
Nem lehet csak úgy eltussolni ezeket a borzasztó tényeket, hogy ilyenek a demográfiai adatok, hát fogadjuk el, hogy évről évre kevesebben érettségiznek. Ha még figyelembe vesszük azt is, hogy az érettségizők fele elbukik, akkor nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a végzősök negyven százalékának a kiszabott út a spanyolországi eper- vagy a németországi spárgaföldekre vezet.
A végzős diákok ismereteiben feltárt tabula rasa akár fél évszázad alatt is terra incognitává változtathatja Romániát. Természetesen elő lehet kapni a magyarázatot, hogy azért nem életképes a társadalom, mert több gyerek születik külföldön, mint idehaza, de az talmi és hasztalan magyarázat lesz.
A tudásnak értéket kellene kölcsönözni, egyrészt a hasznosítható ismeretek átadásának gyakorlásával, másrészt a képzett munkaerő itthon tartásával. De ahhoz előbb fel kellene ismerni, mekkora veszélyt jelent az iskolai lemorzsolódás, illetve ami ebből fakad: a kivándorlás.