Két nappal ezelőtt madarakat és fákat ábrázoló képek köszöntek vissza néhány ismerősöm közösségi oldaláról. Egyiküknél egy idézet is megjelent, amely így szól: „Évente egy nap szenteltessék a madarak és fák védelmében.” Ez a mondat az 1835. június 26-án született Herman Ottótól származik, aki természettudós, néprajzkutató, polihisztor és politikus volt egy személyben, legalábbis az Akadémiai Kiadó – napjainkban is folytatódó – kismonográfia-sorozata szerint, amely A múlt magyar tudósai címmel jelenik meg 1970 óta.
Manapság minden év május 10-én ünnepeljük a madarak és fák napját, amely csupa kisbetűvel írandó. Mi ennek az előzménye? 1902. május 19-én, Párizsban egyezményt kötöttek az európai államok a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. Szintén abban az évben Chernel István ornitológus először szervezte meg Magyarországon a madarak és fák napját, amelyet Herman Ottó közreműködésével, 1906-ban törvénybe iktattak. „Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeletben írta elő: évente egy napot a népiskolákban a tanító arra szenteljen, hogy a tanulókkal a hasznos madaraknak és azok védelmének jelentőségét megismertesse” – olvasható az Országos Széchényi Könyvtárhoz tartozó Jeles Napok című szolgáltatás honlapján.
Megemlítem Chernel István főművét, az 1898-ban megjelent Magyarország madarai című háromkötetes átfogó munkát, amely máig egyike a legjelentősebb magyar nyelvű madártani kiadványoknak. A szép magyarsággal megírt, a kor legnevesebb állatfestői által illusztrált kötetek létrejötténél Herman Ottó is fontos szerepet játszott. Az Arcanum Kézikönyvtár honlapján megjelent cikk szerint „a mű keletkezése óta nagyot változott világunk, benne a madarak megítélése is. A korábbi, az ember szűken vett gazdasági hasznán-kárán alapuló, sokszor téves, és ma már visszatetsző értékelést felváltotta a korszerű madárvédelmi szemlélet”.
Ugyancsak érdemes megemlíteni Herman Ottó A madarak hasznáról és káráról című könyvét, amely 1901-ben látott napvilágot. Bár ez sem mentes a kor meghatározó szemléletétől, ízes-élvezetes, szórakoztató módon közelíti meg a témát. Elsősorban a természet közelében élő, gazdálkodó embereket szólította meg a könyv, bemutatta nekik a legfontosabb és leggyakoribb nyolcvanhárom magyarországi madárfajt, igényes és hiteles képekkel illusztrálva.
A fákkal kapcsolatban Márai Sándor Füveskönyvéből ragadtam ki egy idézetet: „Az erdőkben van valami megrendítő, különösen a fenyőerdőkben. Nemcsak sötét és következetes hallgatásuk rendít meg, mély árnyaik, templomi fenségük és áhítatos magatartásuk. Megrendítő az élet akarata, mellyel egy nagy erdő kifejezi a világerőket.”