A krimit többnyire könnyed műfajú olvasmánynak, lektűrnek tartjuk, holott krimije válogatja. Mert hát Thomas Mann opusa, a József és testvérei is krimi, ha úgy vesszük, s számos más alkotás a világirodalomból, de mégsem mondjuk rá, hogy ponyva, könnyed olvasmány. Káli István legújabb regénye, a Klastrom utca kettő krimi. Mert van benne bűntény, van áldozat, van kíváncsi nyomozó, aki felderítse a bűntényt, és nyilván, a bűnös is megkerül a végére, némi izgalom árán. Krimi a regény, noha egy trilógiának szánt sorozat második része. Az első rész – A szemfényvesztett címet viselő – azonban nem krimi, holott ez sem mentes izgalmas történésektől, váratlan fordulatoktól. A cselekményből és a párbeszédekből kirajzolódó korkép valóságos kórképpé teszi, pontos diagnózisát adja Marosvásárhely sorsfordító történései kapcsán kisebbségi sorunknak, sorsunknak, annak legfőbb nyavalyáinak, rákfenéinek.
A szemfényvesztett számomra az elmúlt évtized egyik legizgalmasabb, legfontosabb olvasmánya, választ ad számos kérdésre és dilemmára, mikor az első meg a második impériumváltás okait és következményeit vizsgáljuk, számba veszi a külső kényszerítő tényezőket, globális összefüggéseket, ugyanakkor számot vet a saját hibáinkkal, mulasztásainkkal, gyengeségeinkkel, gyarlóságainkkal is. Nem ostoroz, csupán tükröt tart.
Hogy mennyire teletalálat volt A szemfényvesztett, mennyire remek korképet festett és kórképet vázolt fel, mi sem bizonyítja jobban, hogy Kocsis Francisco remek fordításában, nagyszerű kiállításban kiadta a bukaresti Curtea Veche kiadó is, ugyanis a Vásárhely-regény a román olvasók számára is érdekes, sok kérdésre ad választ román szemszögből is a második világháború végétől a proletárdiktatúra végéig, Ceausescu uralma megszilárdulásáig tartó időszak történései kapcsán. Mert a könyv ezt a korszakot eleveníti fel. A folytatás, a krimibe illő sztorit feldolgozó folytatás, a Klastrom utca kettő a múlt század második felének eseményeit mutatja be a hatvanas évek végétől a kilencvenes évek közepéig, érintve benne több, jól körülhatárolható történelmi korszakot, megannyi meghatározó sorsfordító eseményt, mint a hetvenes évek elején tapasztalható nyitást, a korábbi korlátozó intézkedések lazítását, később a kulturális forradalomnak is beillő ideológiai nyomást, a kisebbségi létet egyre nehezítő, ellehetetlenítő intézkedések sorát, majd az 1989-es rendszerváltást, illetve az 1990-es marosvásárhelyi fekete márciust – s e történéseknek a kisemberre gyakorolt hatását a mindennapokban.
A kerettörténet egyszerű: vásárhelyi gyökerű családból származó amerikai fiatalember – aki magyar zsidó nagyapja gondoskodásának köszönhetően jól beszéli a magyar nyelvet – doktori tanulmányai során az internált, elhurcolt zsidó családok vagyona sorsát kutatja Marosvásárhelyen, választ keres arra a kérdésre, hogy mi lett ezeknek az embereknek a javaival? Kutakodásai során azonban bűncselekmények összefüggő láncolatára bukkan, kicsi, jelentéktelennek tűnő – de az áldozatok számára mégis tragédiával felérő – betörésekre. S a szálak felgöngyölítése érdekes, váratlan végkifejlethez vezet, a történetek a rendszer működésére, annak embertelenségére világítanak rá.
Közben sorsokat ismerünk meg, kisvárosi emberi sorsokat, magyarokét, zsidókét és románokét, eredetük mellett kitartókét és renegátokét. S megismerjük azt is, hogy miként hatottak a történelmi események ezeknek a sorsoknak az alakulására, az emberek egymás közötti viszonyára.
Ismét megbizonyosodhattunk arról, hogy Káli István remek elbeszélő. Mesterien szövi a cselekményt, kiváló érzékkel építi fel a párbeszédeket, jellemábrázolása jó emberismerőre vall, karakterei hitelesek, közülünk valóak, hozzánk hasonlóak. Kissé önmagunkra ismerünk ezekben a regényekben, akárcsak rövidprózájában.
A sűrű egymásutánban megjelenő terjedelmes, nagylélegzetű kötetek tanúsága szerint a szerző rendkívül termékeny alkotói időszakában van. Kívánom, hogy legyen hosszas ez az időszak, írja ki magából mindazt, ami termékeny könyvkiadói korszaka alatt kiíratlan maradt, ugyanis alkotó energiáit most már nem más szerzőkre, hanem önmagára összpontosítja.
Írásai olvasmányosak, magukkal ragadóak, ugyanakkor elgondolkodtatóak. Nem könnyed lektűrök még akkor sem, ha éppen krimit ír…