„Minden könyvtárnak két lényeges alkotórésze van, egy anyagi: a könyvek… s egy szellemi: a könyvtárnok” – idéztem az irodalomtörténész, kritikus és egyetemi tanár Toldy Ferencet, aki 1805 és 1875 között élt. Most azonban nem róla lesz szó, hanem az általa emlegetett könyvtárnokról, vagyis a könyvtárosról, aki ma nagyobb figyelmet kap az átlagosnál. Áprilisi 14-én van ugyanis a könyvtárosok világnapja, amelyet két nagy szervezet, az Amerikai Könyvtárak Szövetsége, illetve a Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége kezdeményezett elsősorban azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a könyvtárak és a könyvtárosok nyújtotta értékekre.
Az 1897-ben született író és filozófus Hamvas Béla szerint „a könyvtáros […] az az ember, akinek a könyv olyan táplálék, szenvedély, sors, szerelem, gyönyör, mámor, kaland és végzet, mint tengerésznek a tenger, a parasztnak a föld, a kertésznek a növény”.
A két kifejezés, vagyis a könyvtár és a könyvtáros már gyerekkoromban beépült a szótáramba, a szülőfalumban, Csíkszentdomokoson rendszeres látogatója voltam a községi könyvtárnak, majd a középiskolai és az egyetemi könyvtárban folytattam a kalandozást. Mintha kinyílt volna előttem a világ. Egy ideje a saját könyvtáramat bővítgetem, persze – könyvfüggőként – nem olyan ütemben, mint szeretném.
Most kimondottan örülök ennek a témának, ugyanis általában minden alkalmat megragadok arra, hogy a könyvekről beszéljek. Természetesen a humort sem vetem meg, így akadtam rá egy szöveges-képes felhívásra, amelyből kiderül, hogy a könyvtári könyveket tilos megenni, kalapként viselni, zaklatni, tűzoltásra, alátámasztásra, illetve medvék vagy vámpírok elűzésére használni. De szabad szagolgatni és ajánlott olvasni őket. És ez csak egyetlen példa a sok közül, amely világszerte fogadja az olvasókat a könyvtárakban.
Persze arról sem feledkezhetek meg, hogy ma nagycsütörtök van, és közeledik a húsvétvasárnap. Néhány napja már megjelentek az első ünnepi köszöntők a különféle közösségi oldalakon, egy-egy üzenetbe azonban hibák is becsúsztak. Emlékeztetőként idéznék egy mondatot A magyar helyesírás szabályai 12. kiadásából: „Kis kezdőbetűvel írjuk az ünnepek, a nevezetes napok, időszakok, a történelmi események nevét.” Tehát a nagycsütörtök, a nagypéntek, a nagyszombat, a húsvétvasárnap és a húsvéthétfő is kis kezdőbetűvel írandó, az üdvözletekben pedig kizárólag a mondat elején lévő szó kezdődik nagybetűvel.
Én mára búcsúzom, Farkas-Ráduly Melániát hallották, áldott húsvéti ünnepeket kívánok, viszonthallásra.