Esküvői vásárt – vagy valami hasonló nevű rendezvényt – hirdetnek a szomszédos városban. A szervezők szándéka újraindítani az iparágat vagy szolgáltatói ágazatot, vagy minek is nevezzem ezt az összetett cselekménysort, amelyet nem minden esetben jellemez az észszerűség, az igények sem feltétlenül igazodnak a lehetőségekhez. De hát megértem, hogy a nagy napra, az ember életének egyik legjelentősebbnek és legemlékezetesebbnek remélt napjára illik alaposan felkészülni, a szokásosnál mélyebbre nyúlni a zsebbe és jobban kinyitni a pénztárcát, csakhogy valóban emlékezetes legyen a boldogító igen kimondásának napja. S az esküvőhöz nem elegendő egy epekedő vőlegény és egy szerelmes menyasszony, s még csak a fehér ruha és a fátyol sem elégséges, sőt az anyakönyvvezetőnél tett látogatás és az egyházi szertartás, a esküvői mulatozás sem elégséges, hanem meg kell adni a módját. Először is megfelelő helyszínt kell keresni az esküvői mulatság lebonyolításához. A tapasztalat azt mutatja, hogy ilyet csak egy-két évvel előre lehet foglalni, oly nagy a kereslet értük, s oly kicsi a valóban minden igényt kielégítő rendezvényterem-kínálat. Ha ez megvan, a terem befogadóképessége, a rendelkezésre álló helyek függvényében össze lehet állítani a vendéglistát, az asztalbeosztást, lehet gondolkodni a terem díszítésén, a zene stílusának kiválasztásán, s ennek függvényében a megfelelő zenekar felkutatásán és lefoglalásán, meg lehet tervezni a menüt, az italkínálatot. A menü megtervezésénél pedig figyelembe kell venni az étkezési preferenciákat – vegetáriánus vagy vegán –, érzékenységeket, tilalmakat. S jöhet a minden eseményt szigorúan kézben tartó és irányító gazda, szószóló megkeresése, kiválasztása, megfogadása. S lehet törni a fejet azon, hogy hol lehet elszállásolni a távolról érkezett vendégeket, ki, hogyan és mivel szállítja az idős rokonokat. S mit ér az esküvő profi esküvői fotós nélkül, aki már nemcsak fényépez és filmez, hanem albumot nyomtat és megvágott, szerkesztett esküvői filmet forgat és gyárt, no de ilyen szakember sem terem minden bokorban, így meg kell keresni azt, aki megfelel a megrendelő igényeinek és rá is ér éppen akkor, amikorra a kézfogót tervezte az ifjú pár. S az is fogas kérdés, hogy milyen nyitótáncot tanul be a menyasszony és a vőlegény, főleg, ha az egyik botlábúbb mint a másik, és mi legyen az ajándék, amivel az ifjú pár megajándékozza távozáskor a vendégeket…
De ez csak az esküvő, a látható dolog, a jéghegy csúcsa. Hol van még a menyasszonyi ruha, a váltóruha, a megfelelő cipő? S hol van a vőlegény ruhája, az esetleges váltóruha és a megfelelő cipő? Hol van még a menyasszonyi csokor és a vőlegényi mirtusz? S hol van a virágdekoráció az asztalokról, a teremből? A házasságkötő teremből meg a templomból? A templomi padok dekorációja?
A polgári esküvőnek is megvannak az előkészületei, lebonyolításának a mozzanatai, akárcsak az egyházi szertartásnak. Szerencsére még mindkettőhöz ragaszkodnak a házasulandók, s a törvényi keretek no meg az egyházi szertartásrend némileg medret szab az olykor fékevesztett, elszabadult divatnak és korszellemnek.
De, aki azt hinné, hogy csak a felsoroltakra kell gondolni, az nagyon és nagyot téved. Mert az esküvőt megelőzően meg kell szervezni a leány kikérésének ceremóniáját, s akkor még egy árva szót sem ejtettünk a legény- meg leánybúcsúról, illetve az esküvőt követő nászútról. Meg ki tudja még miről, ami most hirtelen eszembe nem jutott.
Tény, hogy van miért fájjon a feje a házasulandóknak – nősülőknek és férjhez menőknek –, mindezt megtervezni és megszervezni óriási logisztikai tevékenységet kíván. Sok időt és energiát emészt fel. Ráadásul rengeteg pénzbe kerül.
A korlátozásokkal terhes kétéves időszak sok esküvői tervet áthúzott, átütemezett vagy – rosszabb esetben – meghiúsított. Mások az egyszerűbb, ceremóniamentes egybekelést választották. Tény, hogy az esküvők száma nagyon megcsappant, úgyhogy nem csoda, ha újra kell indítani ezt az üzletágat, iparágat is. A maga fölöslegesnek tartott sallangjaival együtt. De ha ez kell a házasulandóknak s ez kell, ahhoz, hogy házasodjanak, ám legyen. Végülis a végeredmény számít. Az pedig újabb családok alapítása…