Az orosz–ukrán háború az információ terén is zajlik, és félő, hogy járulékos veszteségként könyvelhetjük el a véleményszabadság elvesztését is. Szó nélkül eltűrjük vagy még üdvözöljük is az állam diszkrét vagy brutális beavatkozását, a cenzúra visszavezetését a médiába.
Mindenki önkényes intézkedésnek tekinti, hogy Oroszországban betiltották a nyugati médiát, a közösségi oldalakat. Ujjal mutogatnak a diktátor Putyinra. És ez jogos felháborodás. Csakhogy közben a szabad világ is hasonló korlátozásokat vezet be az orosz információs forrásokkal szemben. Ezt pedig a szabad világ polgárai egyetértéssel fogadják. Azt is természetesnek tartják, hogy amiről nem akarunk hallani, amivel nem értünk egyet, ami kibillentene komfortzónánkból, annak híre el se érje információs buborékunkat, amelyben élünk. Hogy továbbra is abban a hitben ringathassuk magunkat, hogy még ha nem is ez a létező világok legjobbika, mi a jó oldalon állunk, mi a lehető legjobb nép, a legnemesebb érzelmű nemzet tagjai vagyunk. Empatikusak vagyunk a menekülni kényszerülőkkel is, de azzal a nagymamával is, aki süteményekkel ölt meg néhány éhező sorkatonát. Mert a sorkatona gyilkos, a nagymama makulátlan lelkű hazafi…
Gondolkodásunk leragadt valahol a középkor szintjén, s ezt a törzsi gondolkodást szeretnénk elterjeszteni, akár a cenzúra visszacsempészésével a 21. századba.
A kettős mérce azonban súlyos károkat okoz a szólásszabadságnak és a demokráciának.
„Azt reméltük volna, hogy az amerikai baloldalon lesz, aki szóvá teszi, hogy a BBC és az Amerika Hangja oroszországi betiltása hasonlít a Russia Today és a Sputnik betiltásához. Fontos lenne belátni, hogy amikor a Facebook és a Twitter törli az Ukrajnával kapcsolatos állítólagos álhíreket, ugyanazt a logikát követi, mint az orosz hatóság, amikor tiltja a katonaság harctéri kudarcairól szóló úgynevezett dezinformációt” – olvassuk Matt Taibbi kommentárját.
Azért is figyelemre méltónak tartom a véleményét, mert akárcsak én, Taibbi is háborús agressziónak tekinti az Ukrajna elleni „különleges műveletet”, amelyre nem talál mentséget. Az oroszországi cenzúrát a putyini diktatúra ékes bizonyítékának látja.
De…
Megdöbbentőnek és károsnak találja a nyugati országokban bevezetett médiakorlátozásokat is. Visszásnak tartja, hogy a Facebook egy ideig kettős mércét alkalmazva megtűrte a Putyin meggyilkolására felszólító bejegyzéseket, és ideiglenesen feloldotta a korábban neonáci szervezetnek minősített Azov zászlóalj tiltását, sőt, kivételesen a horogkereszt használatát is eltűri.
Mindez a demokrácia hanyatlásának jele.
Taibbi szerint mindez ahhoz vezet, hogy a józan, realista hangokat, a békepártiságot, sőt, a szólásszabadság melletti kiállást is fasisztának, de legalábbis Putyin-pártinak nyilvánítják, méghozzá az 1984 szellemét idéző stílusban. Miként mifelénk az a civil társadalom irányából érkezett javaslat, hogy az államfőt, a miniszterelnököt, a kormányt érő bírálatot tekintsék a hatóságok orosz propagandának.
A New York Times Taibbi cikkének megjelenése után néhány nappal publikálta a szólásszabadság megítélésével kapcsolatos friss felmérését. A közvélemény-kutatásból kiderül, hogy az amerikaiak 84 százaléka súlyos problémának tartja, hogy a köznapi életben – a durva bírálatoktól való félelmében – nem beszélhet őszintén és szabadon.