Holnap lesz karácsony böjtje, azaz december 24-e, karácsony vigíliájának, Ádám és Éva napjának neve a népnyelvben. „Ősi hagyomány szerint 24-én éjfélig tartó szigorú böjti nap volt” – derül ki a Magyar Katolikus Lexikonból. A vigília egyébként a katolikus egyházban a nagyobb ünnepek előtti nap, rendszerint böjttel összekötve.
Valójában két ünnepi mozzanatot foglal magában, amelyet az Egyház liturgikus körültekintéssel kapcsolt össze. „Egyrészt bibliai ősszüleinknek, Ádámnak és Évának nevenapja, emlékezete: a karácsonyi misztériumjáték és ünnepi szimbolika forrása. Másfelől az Ószövetség megváltatlan világából, Ádám és Éva örökségéből az új Ádám fogadására, egyúttal a halott természet életre igézésére, a kezdődő új esztendőre, továbbá az emberi megújulásra való előkészület, vigília: archaikus emberi követelményei szerint, de szakrális-liturgikus értelemben is” – olvasható Bálint Sándor Karácsony, húsvét, pünkösd című könyvében.
Ezen a napon a hagyomány szerint gondosan rendbeteszik, kitakarítják a házat, udvart, a jószág helyét is, ugyanis vendéget várnak, a világra születő Kisdedet. Emellett mindennek a helyén, otthon kell lennie, olyannyira, hogy a kikölcsönzött tárgyakat legalább erre a napra több helyen is hazakérik. Ezen a napon nem adnak kölcsönt, mert elviheti a szerencsét. Sőt a látogatónak sem örülnek, csupán a köszöntőket, vagyis a pásztorokat, gyerekeket fogadják jó szívvel.
Nem feledkezhetek meg a szenteste szavunkról, amely német eredetű, és tulajdonképpen karácsony napjának előestéje. Régen a várakozás volt a fő jellemzője a még böjtös, egyszerű vacsora után, az advent minden várakozása az ezt követő órák meghitt családi együttlétében teljesedett be. Egy olyan este, amikor a hiedelem szerint a téli napfordulat, az esztendőváltás, a múlt és a jövő, az elmúlás és a keletkezés, az elevenek és a holtak találkoznak egymással.
Manapság is különleges diszítést kap az ünnepi asztal, ínycsiklandozó finomságok kerülnek rá, a gyerekek pedig lelkesen várják az estét, az ajándékozást. Nem hagyhatom ki a karácsonyfát, amely ma az ünnep egyik legismertebb jelképe. Magát a karácsonyfa-állítást német eredetűnek tartják, Magyarországon Brunszvik Teréz állított először 1824-ben. Ő egyébként grófnő, az első magyarországi óvoda megalapítója, a magyar nőnevelés lelkes harcosa, illetve a magyar reformkor nagy alakja volt.
Noha még rengeteget lehetne erről a napról, illetve az előttünk álló időszakról beszélni, lassan elbúcsúzom Önöktől, előbb viszont felolvasok egy Márai Sándor-idézetet: „Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.”
Köszönöm, hogy ma is velem tartottak, Farkas-Ráduly Melániát hallották, békés, örömteli, áldott karácsonyt, illetve eredményes, boldog új évet kívánok!