Diana Şoşoacă szenátorasszonynak sikerült diplomáciai botrányt kirobbantania egy ismert olasz újságírónő törvénytelen fogva-tartásával. A populizmus tüzes amazonja látványpolitizálásával ezúttal kissé túltolta a biciklit, elképzelhető, hogy gesztusának komolyabb jogi következményei is lesznek, tekintettel arra, hogy Lucia Coracci, a RAI riportere bűnügyi feljelentést tett a Şoşoacă házaspár ellen (Silvestru Şoşoacă, a bohócpolitizálás koronázatlan királynőjének a férje fizikai erejét is latba vetette annak érdekében, hogy a rendőrök egyikét nemzeti összefogásra bírja az olasz újságírónővel szemben, ezért most rendőri felügyelet alá helyezték).
Persze az ügy még nem feltétlenül érne meg egy politikai jegyzetet, hiszen a show mindig is része volt a politikának, excentrikus politikusokkal tele van a világ, s ha már nekünk nem futotta egy Trumpra, Salvinire, Berlusconira, legalább egy Şoşoacánk legyen nekünk is.
A gond szerintem nem is ez, hanem az, hogy az utóbbi években Romániában egyre nagyobb közönsége van a rendszeridegen politizálásnak. Şoşoacă vagy George Simion ezt az igényt igyekszik kielégíteni. Megítélésem szerint a legfontosabb oka ennek a jelenségnek az, hogy a fősodorban lévő pártok – valamennyi kormányon – nem tudnak és nem is akarnak reagálni azokra a kihívásokra, amelyek az Európai Unió bizonytalankodásainak, tökéletlen működésének a következtében érik az országot. Gondolok itt a túlzásba vitt polkorrektség egyes vadhajtásaira, de legfőképp arra, hogy Brüsszel nem tudja uralni azokat a multinacionális cégeket, amelyek ellehetetlenítik a romániai vállalkozások egy jelentős részét. A kormánypártok ebben a helyzetben arra intik híveiket, hogy fogadjanak el mindent, ami eurokonform, becsüljék meg Románia másodosztályú státusát az EU-ban.
Ezzel szemben a şoşoacák épp ellenkezőleg, arra buzdítanak, ami a román társadalom jelentős részében is természetes igény, hogy a nemzeti jellegnek elsőbbséget kell élveznie az uniós törekvésekkel szemben. A populisták ezek mellett meglovagolják a teljesen irracionális oltás- és maszkellenességet, amivel tovább növelik híveik táborát.
Ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy a nacionalista, nemzetféltő, EU-ellenes politika komoly támogatást élvez az Oroszországhoz köthető román nyelvű média részéről (Russia Today, Sputnik stb.). Azt, hogy ezen túlmenően is kapnak-e támogatást Moszkvából a hazai populisták nem tudhatjuk, de ha kiderülne, aligha lennénk meglepve.
Talán nem kapott akkora nyilvánosságot, mint Şoşoacă-asszony performansza, de szerintem figyelmeztetőbb Cristian Terheş európai parlamenti képviselő esete. Ő korántsem egy egzaltált figura, hanem egy teológus végzettségű értelmiségi, aki az egyik egyesült államokbeli román szervezet vezetője volt és rendkívül hatásosan, racionálisan foglalt állást a romániai ügyészállam túlkapásaival szemben. Valószínűleg ennek köszönhette, hogy 2019-ben a Szociáldemokrata Párt listáján bejutott az Európai Parlamentbe. Alig több mint egy évvel később Terheş átigazolt a már csak papíron létező Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártba ezzel együtt pedig belépett az Európai Konzervatívok és Reformerek európai parlamenti frakciójába (a lengyel Jog és Igazságosság párt által uralt képviselőcsoportról van szó). Nemrég annak kapcsán hallhattunk róla, hogy részt vett Varsóban a populista és szélsőjobboldali pártok találkozóján egyebek mellett Marine Le Pen-el együtt, majd a múlt hét végén nemzeti zászlóba burkolózva felszólalt egy brüsszeli tüntetésen, amelyet az európai zöld igazolvány bevezetése ellen szerveztek. Mindez azt jelzi, hogy ő nagyobb fantáziát lát a populista vonalban – amelynek egyik vezetője lehet – mint a kormányzati politikában – amelyben csak a derékhadat erősíthetné.
Elgondolkodtató.