A székely ember hitetlenkedve és némileg irigykedve hallgatja az olyan történeteket, mint például azt, hogy a Szilágyságban vannak olyan helyek, ahol nincs vagy kevés és rossz minőségű az ivóvíz, a vizes vederben pedig nem vizet, hanem gyengébb bort tartanak, s ha megszomjaznak, abból merítenek és isznak. S máris meglódul az ember fantáziája, hogy bizony ő alaposan rájárna arra a vederre, ha szomjas, ha nem. Pedig a székely ember is készít bort. Bocsánat, nem készít, hanem csinál. Pityókából. Amit megtermelt és Moldvában szőlőre cserélt. Mert nincs az olyan messze, csak ehejt, túl a hegyen. Bora meg olyan, amilyen. Háziszőttes. Édes, ha megcukrozza, hogy több alkohol keletkezzen forráskor. Vagy savanyú, ha az úri népek szerint szárazra sikeredik. Legtöbbször guggolós, mert az anekdotabeli koma csak guggolva, békaügetésben mer elmenni az ablaka előtt, nehogy behívják ismét egy pohárkára. De a pálinkával sem állunk sokkal jobban, mert ami pálinka az mind szilva, még akkor is, ha hullott almából főzzük. Szerencsére az előbb vázolt helyzet ma már túlzás. Nem is enyhe. Mert tény, hogy számos jó pálinkafőzde jelent meg a térségben, s jó pálinkafőző mesterek jóféle nedűket főznek. Olykor jó pénzért. De megjelent a székely bor is: Keresztúr környékén ugyanis megterem a szőlő és a szőlősgazdák újra felfedezték a királyok itala készítésének titkát. De már prémiumborokat előállító borászat is van a Székelyföld peremén, Kelementelkén remek italokat palackoznak.
Minap egy gyergyói vendéglőben vacsoráztunk. Társaságunkban akadt, aki bort szeretett volna inni. A kedves és szolgálatkész pincér készségesen sorolta, hogy van vörös meg fehér bor. Borissza társunk rákérdezett, hogy milyen fajta borok vannak? Erre a pincérnő pincészeteket kezdett sorolni, mondván, hogy azok mind jók. Valóban azok, de nem derült ki, hogy királyleányka, kékfrankos, muskotály vagy mi a manó van az üvegben. Szegényke kapkodta a fejét a szőlő- és borfajták neve hallatán, majd találomra kihozott pár üveget, hogy válasszon a kedves vendég. Az eset kísértetiesen hasonlít egy ugyancsak a Gyergyói-medencében tapasztaltra, annyi különbséggel, hogy akkor a vendég konyakot szeretett volna inni. Az aranyos és szolgálatkész pincérlány az italpultra mutatott, mondván, hogy az mind konyak, tessék választani. A vendég szemügyre vette valamennyit, s kézlegyintéssel kísérve nyugtázta, hogy az bizony nem konyak, hanem pálinka. Amúgy egy neves magyar pálinkafőző kínálatából származó párlat valamennyi. Mondta is a pincérnek, hogy párlat a konyak is, meg a pálinka is, de az egyik borból, a másik meg gyümölcsből készül.
Örömmel tapasztaljuk, hogy vendéglátóhelyeinek a szokásos és bevett miccs, flekken, parasztcsorba, pacalleves kínálat mellett igényes és érdekes ételek is megjelennek az étlapon, helyi vagy regionális különlegességeket is kínálnak a vendégnek. S míg ezelőtt csodabogárnak számított az a vendéglátós, aki lisztérzékeny vagy vegetáriánus vendéget is ki tudott szolgálni, ma igyekeznek minél szélesebb igényeket kielégíteni.
Még az itallapokat kellene rendbe tenni, vagy ha van is gazdag itallap, nem ártana a pincéreket, bárosokat megtanítani arra, hogy a világos sör nem szőke, hogy a száraz bor nem savanyú, hogy mi a különbség a párlatok és a likőrök között – holott nálunkfelé pálinkának nevezik mindkettőt –, s nem ártana az itallapra az ismert hazai és neves magyar, francia, olasz, argentin, chilei, kaliforniai vagy dél-afrikai borok mellé székelyföldi, erdélyi kisebb pincészetek borait is felvenni, mert hál’ Istennek, gazdag a kínálat, jó a minőség. Csak fel kell fedezzük saját értékeinket, s meg kell tanuljuk értékesíteni azokat. Például azzal, hogy a pincéreket, bárosokat megtanítják különbséget tenni az italfajták között. S akkor a kedvesség, a szolgálatkészség nem tűnik majd vendégcsalogató üres fecsegésnek. Mert bár még sokan és sokat kell tanuljunk az ételekről is italokról, vendégeink – akiknek pénzét akarjuk – még többet tudnak, elvárásaik pedig ahhoz mértek. Tehát ne csak igyunk, hanem azt is nézzük meg, hogy mit! Nem másért, de a vendégeink ne guggolva közlekedjenek vendéglátó helyeink ablaka alatt.