Nemrégen az ENSZ újabb tanulmányt tett közzé a világ klímahelyzetéről. Amit a tanulmány egyértelműen megállapíthat az az, hogy napjainkban a sarki jégpáncél és a gleccserek olvadása minden kétséget kizáróan gyorsul. Az időjárási szélsőségek, a viharok és a hőhullámok a jövőben erősödni fognak és gyakoribbá válnak. Sőt az sem elképzelhetetlen, hogy a klíma bizonyos változásai már akkor is évszázadokra fenn fognak maradni, ha a hőmérsékletet sikerül a jelenlegi szinten megtartani.
A szakértők véleménye szerint az 1,5 fokos hőemelkedés célkitűzése is tartható, de az is csupán negatív emisszióval. Ami azt jelenti, hogy a légkörből több széndioxidot kell elvonnunk, mint amennyi – ez idő szerint – elkerülhetetlenül belejut. Sokan úgy vélik, hogy a hőmérséklet stabilizálása 2050-ig lehetségessé válhat, de hogy pontosan hogyan, azt maguk sem mondhatják meg.
De ami még ennél is nagyobb baj ,az, hogy az ENSZ Klímatanácsának jelentéseiben fontos eltérések vannak. Maguk a szakértők sem értenek mindenben egyet. Vannak, akik az iparosodás előtti pillanattól számított felmelegedést gyorsabbnak, vannak, akik lassúbbnak tekintik. A problémát az okozza, hogy az összehasonlítási alapul használt ipari forradalom előtti átlaghőmérséklet sem határozható meg kétséget kizáró pontossággal. Különböznek a rendelkezésre álló adatok, így például a fák évgyűrűinek vastagságából is más és más következtetéseket lehet levonni. Ezek térbeli és időbeli szórása is nagy, ezért manapság még kockázatos megbízható globális trendekre következtetni.
Az mindenképpen bizonyosnak látszik, hogy az elmúlt évezredben volt egy hosszú időszak, melynek az átlaghőmérsékletet modellező görbéit laposoknak látjuk, amikor tehát a hőmérséklet viszonylag stabilnak bizonyult. Az elmúlt 200 évben azonban – s erre az időszakra vonatkozóan az adatok is megbízhatóbbak, sőt, egy idő óta már rendszeresen mérésekkel is rendelkezünk – a bolygó átlaghőmérséklete folyamatosan növekszik. Máig.
A helyzet értékelésében azonban az a kérdés is meghatározó szerepet játszhat, hogy az utolsó jégkorszak óta eltelt időben voltak-e még hasonló ingadozások, s ha igen, miért? Bizonyos adatok arra utalnak, hogy voltak, de ezek az adatok rendkívül megbízhatatlanok. Dr. Ulf Büntgen, a Cambrige-i Egyetem tanára és az egyik legelismertebb paleoklimatológus (akivel a Die Weltben Axel Bojanowski készít interjút) úgy véli, hogy az egyetlen megbízható összehasonlítási alapot csupán a fák évgyűrűi képezhetik, de ezek is legfeljebb 2 000 évre vonatkozóan állnak rendelkezésre, s a begyűjtött adatok is meglehetősen szórványosak és – mint már a klímajelentés alapján magam is említettem – a szakemberek is másként értelmezik őket.
Ennek ellenére Büntgen bizonyos abban, hogy az ún. klímaszkeptikusok tévúton járnak, amikor az emberi tevékenység klímaváltozásban játszott szerepét megkérdőjelezik. Nem vonható kétségbe, hogy a felmelegedés napjainkban is zajlik, s annak oka – legalábbis jelentős részben – az ember ipari tevékenységével függ össze. A folyamat továbbra is az átlaghőmérséklet globális felmelegedéséhez vezet.
„Én mint szakember – vallja Büntgen – félek attól, hogy a téves becslések hosszabb távon komoly károkat okozhatnak. Ezért a szakembereknek a továbbiakban precízebb, világosabb (tehát bírálható) módszertanokra alapozott, s következésként nyílt vitákban pontosítható adatokat kell nyilvánosságra hozniuk.”
A szóban forgó veszélyekre maga a jelentés is figyelmeztet. Szerzőinek is vannak kétségei az iránt, hogy mindenben megbízható jövőbeli jóslatokat lehetne megkockáztatni. Az azonban tény – ezt mindannyian a bőrünkön érezzük, s ha eddig megúsztuk is, a jövőben bizonyosan érezni fogjuk – hogy komoly bajban vagyunk. S az is bizonyos, hogy ezt a bajt az ipari forradalmat követő rablógazdálkodás, a természet – gyerekkorunkban még eufórikusan emlegetett – „leigázása” váltotta ki.
Az ember sajnos konzervatív állat. A nézeteit sűrűn és felelőtlenül változtatgathatja, de a szokásairól, pazarló életmódjáról, kényelméről a legbeszédesebb tények dacára sem mindig hajlandó lemondani.
Pedig ha ragaszkodik létbiztonságához, természeti környezetéhez, az élet és a művészet szépségeinek élvezetéhez, kénytelen lesz megtenni.
Méghozzá mihamarabb…