Az építészet mindannyiunk életének a része. A jelen építészei közül egyre többen veszik figyelembe a tágabb természeti környezetet. Felismerik azt, hogy a ház eleme a tájnak, nem uralja. A kertre pedig nem dekorációként vagy kiegészítő elemként gondolnak.
Mivel, mi módon járult hozzá az építészet ahhoz, hogy eltávolodjunk a környezettől?
Hogyan, mivel határozza meg az emberek egészségét egy építész?
Mai adásunkban egy olyan építésszel ismerkedünk, akit foglalkoztatnak ezek a kérdések. Aki fontosnak tartja, hogy egy építész társadalmi kérdésekben is megszólaljon. Ő az építészet holisztikus látásmódjában hisz. Tapasztalata szerint a szellemi magasság hajtja a dolgokat előre. Állítja, ha nincs szellemi töltekezés, bizonytalanná válunk. Az Ybl-díjas építész, egyetemi tanár meggyőződése, hogy hierarchikus szerepekből nehéz közös alkotást létrehozni.
A budapesti Zoboki Gábor egyetemista éveiben építésztanulmányait megszakítva a Liszt Ferenc Zeneakadémia zenetudós, karmester szakára is beiratkozott, végül visszatért a Műegyetemre, ahol 1988-ban szerezte meg építészmérnöki diplomáját. 2014 óta a Pécsi Tudományegyetem tanára. Legismertebb tervezői munkái közé tartozik a Müpa (Művészetek Palotája), a Nemzeti Táncszínház, a Telenor-székház, valamint a sencseni Nanshan Kulturális Központ (Kína), valamint a Magyar Állami Operaház megújítása. Életpályáját átszövi a zeneművészet iránti lelkesedése.
Nemrégiben fiatal építészeknek és tájépítészeknek tartott előadást Székelyföldön. A beszélgetés fő témája a Magyar Állami Operaház teljeskörű rekonstrukciója volt, ám több más, jelentőségteljes témakör is szóba került.
Az építészet miért környezetszennyezés? Mi a feladata a 21. század építészének? Miből tevődik össze a házak lelke? – többek között ezekre a kérdésekre is keressük a választ a mai félórában, amelyben az építészet paradigmaváltásairól, az építőanyagok mellékhatásairól, valamint a környezettudatos technológiák ravaszságáról is szót ejtünk.
Hallgassa meg a műsort!
