„A játékosok még véletlenül se higgyék azt, hogy ők tisztelik meg a közönséget, hanem éppen fordítva. A játékos érezze magát megtisztelve, hogy egy nemzet színeit képviselheti a nagyvilágban. Ez egy íratlan törvénye a közösség képviseletének, és ez nemcsak a sportra, hanem a világon minden másra igaz” – mondta évekkel ezelőtt a 2014. június 13-án elhunyt Grosics Gyula, az Aranycsapat legendás kapusa, akit sokan Fekete párducként emlegettek és emlegetnek, ugyanis ő volt az első hálóőr, aki fekete mezt vett fel a pályán. Ma azonban nem róla, hanem a labdarúgásról fogok beszélni, főként azért, mert múlt pénteken megkezdődött az Európa-bajnokság, amelyre a magyar nemzeti együttes is kijutott.
Valószínűleg már meséltem, hogy 2006 januárjában, vagyis lassan tizenöt és fél éve sportújságíróként kezdtem a pályafutásomat, persze nem azért, mert nem tudtam volna másról írni. De a sportos témák vonzottak leginkább, ami főként annak köszönhető, hogy sportkedvelő családban nőttem fel.
Mivel jelenleg sportrovatot is szerkesztek, arra gondoltam, hogy felkutatom, mi is rejlik a labdarúgás szavunk mögött. Sokan az angol eredetű szinonimáját, a magyarosított futballt használják helyette, sőt népszerű a foci is, amely szórövidülés eredménye a -ci kicsinyítő képző hatására. Érdekesség, hogy az említett képző eleinte személynevek csonkított tövéhez kapcsolódva fordult elő. Például: Berci, Marci, Lonci. „Később egyre nagyobb szerepet kapott a játszi szóképzésben köznevek csonkított tövéhez társítva, pl. zaci ’zálogház’. Mai nyelvünkben a bizalmas társalgási nyelvben és az ifjúsági nyelvben eleven, pl. föci ’földrajz’, ruci ’ruha’, naci ’nadrág’, tünci ’tündér’” – olvasható az etimológiai szótárban.
E rövid kitérő után megemlíteném a futballista, illetve a focista szavakat, amelyeket a szakirodalomban, illetve a sportsajtóban igyekeznek mellőzni. Helyettük a magyar megfelelőjüket, vagyis a labdarúgó szavunkat használják. Most pedig visszakanyarodnék a labdarúgásra, amelynek a köznyelvi elterjedését két dolog is gátolja. Egyrészt az, hogy két szótaggal hosszabb, mint a futball és a foci, ugyanakkor nem lehet belőle igei származékot képezni – derül ki a Nyelvművelő szótárból. „Nincs tehát labdarúg igénk, a labdát rúg, rúgja a labdát pedig mást jelent, mint a futballozik.”
A labdarúgás nyelve egyébként a sportnyelv része. A nyelvészek szerint féltő gonddal kell óvnunk mind az általános sportnyelvben, mint az egyes sportágak nyelvében meghonosodott magyar szavakat a visszaidegenítéstől, az eredeti idegen terminológia visszaállításától.
Noha még nincs este, ma a pontosan tizennyolc éve elhunyt, nagyváradi születésű sportújságíró és sportriporter, Knézy Jenő szavaival búcsúzom. „Jó estét! Jó szurkolást!”