“Több dolgok vannak földön és égen, mintsem bölcselmetek álmodni képes.”Az első felvonás ötödik színében, Arany János fordításában, Hamlet ezekkel a szavakkal fordul Horatiohoz, és ha Shakespeare színművét valahol-valamikor az eredeti hat órás időtartamában eljátszanák, akkor lehetne a fejet kapkodni, hogy a közismert “lenni vagy nem lenni” bölcsességén túl micsoda filozófiai gazdagság árad ki majd minden sorából.
Nem véletlen – írta valahol a talán legnagyobb Shakespeare-szakértő, a lengyel Jan Kott – hogy a Hamletben sok-sok nemzedék fedezte fel saját vonásait, és éppen ezért zseniális a mű, mert megnézheti magát benne az ember, akárcsak egy tükörben.
Nos, a hét végén mi is eltűnődhetünk a “több dolgok vannak földön és égen, mintsem bölcselmetek álmodni képes” igazságán.
Ugyanis még néhány hónappal, vagy néhány héttel ezelőtt aligha gondolta volna bárki, hogy a holnapi, csíksomlyói pünkösdi zarándoklaton ugyancsak eredeti módon kapcsolják össze az eget a földdel. A búcsú idei jelmondata jegyében kint, a Hármashalom oltár előtti szentmisén, Lukács könyve szerint a Magasságbeli borítja be árnyékával a híveket, lent viszont a Kegytemplom szomszédságában, oltásmaraton várja a visszatérőket, hogy akár egyetlen személyi igazolványal is megkaphassák a Pfizer vagy a Johnson and Johnson oltásokat.
Persze, ennek a lelki és testi árukapcsolásnak meg van a maga jól körülrajzolt, racionális háttere, és nyugodtan nevezhetjük akár történelminek is, hiszen mostanig Csíksomlyón az árusok hada és nem az egészségügyiek csapata várta a levonuló sokadalmat.
Búcsú után, a számokra figyelők, mostanig azon vitatkoztak el, hogy több tízezren, több mint százezren, vagy többszázezren voltak kint a hegynyeregben, hétfőtől viszont ehhez kapcsolódik majd egy viszonylag biztos szám: hányan oltatták be magukat.
És nincs kizárva az sem, hogy ennek az óriási kisérletnek lesz folytatása is. Az elkövetkező hónapokban-években nem csupán a hazai kisebb-nagyobb katolikus és ortodox búcsújáró helyeken, hanem mondjuk Európa hagyományos zarándoklati helyein, az olaszországi Assisiben, a lengyelországi Czestochowában, a portugáliai Fatimában, a franciaországi Lourdes-ban, az ausztriai Mariazellben, a bosznia-hercegovinai Medjugorjeben, a magyarországi Máriapócson olthatják be a híveket, a spanyolországi Szent Jakab-útról, az El Caminóról nem is beszélve, ahol menetközben lehetne kipróbálni a drive-in típusú autós oltási gyakorlatok zarándokcsoportok számára kidolgozott gyalogos változatait is.
Remélem, a kedves hallgatók nem tartanak szentségtörőnek, ha befejezésként egy más valláskörből származó, de mifelénk is ugyancsak jól ismert mondást idézek. Ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez. Annál is inkább, mert ennek a bölcsességnek a lényege már régóta nem a próféta igehirdető helyváltoztatása, hanem az a tény, hogy léteznek olyan helyzetek, amikor be kell látni az elkerülhetetlent, és az új körülményekhez kell alkalmazkodni. Ha nem megyünk még nagyobb számban oltatni magunkat, akkor bármilyen úton-módon el kell vinni az oltást közénk. A hétvégén, Csíksomlyón, ez is történik, és nem kétlem, ahogyan holnap a legkisebb közösségekből is eljönnek a búcsúra, ugyanúgy néhány hónap múlva majd oltáskaravánok járják be a legkisebb falvakat is, hogy megtegyék a visszautat. Kimondottan az égi és földi bölcsességekre figyelve.