A SAR-CoV-2 vírus az utóbbi időben nyilvánvalóvá tette, hogy bármikor új és új mutációkkal képes előállni. A vírusok ugyanis (idézőjelben kell mondanom, mert a fogalom vírusokra értelmezve kissé hátborzongatóan hangzik) fejlődnek, akárcsak az élővilág egyéb „teremtményei”.
A jelenlegi helyzet a virológusok szerint – amint arról Mike Heine a német Welt am Sonntagban beszámol – még nem tekinthető tragikusnak, hiszen az eddigi mutációk a rendelkezésre álló oltásokkal eleddig kivédhetőknek bizonyultak. De semmi biztosíték nincs rá, hogy ez a jövőben is így marad. A mutációk lehetséges repertoárja ugyanis, bár korlátozott, mégis eléggé terjedelmes ahhoz, hogy bármikor olyan mutáns jöhessen létre, melyet az eddigi oltások nem tudnak kivédeni.
Következésként úgy tűnik, hogy a vírussal való küzdelem tovább fog tartani, mint ahogyan a virulógusok korábban feltételezték. A koronavírus sajnos képes nagyon gyorsan alkalmazkodni. Elkerülheti a virológusok által kieszelt csapdákat. Úgy tűnik, a jövőben az immunitásokat is hozzá kell igazítani a mutációkhoz. Hogy ez a versenyfutás meddig tarthat, az a mutációk gyakoriságának tempójától függ.
Világszerte számos kutatócsoport is foglalkozik a kérdéssel, s többen olyan szuperoltás kikísérletezésébe kezdtek, mely – legalábbis elvben – valóban véget vethet a világjárványnak.
Rasidra Gapta, a Cambridge Intitute of Therapeutic Immunilogy in England kutatója a Nature című szaklapban hat olyan mutánstípust vesz számba, mely a jövőben gondokat okozhat. Ezek – véleménye szerint – előbb-utóbb újra fertőzhetik a beoltottakat, sőt a fertőzésből kigyógyultakat is.
Az eddigi mutánsok sajnos csak pillanatfelvételek, hiszen a vírus minden fertőzéssel tovább változhat. Még ha a lehetőségek viszonylag korlátozottak is, hiszen a mutációk világszerte a vírus-RNA ugyanazon kritikus helyein következnek be. A gyártók reménykednek benne, hogy ha a tipikus mutációs lehetőségeket az oltóanyagba beépítik, a beoltottak immunrendszere olyan antitesteket termelhet, melyek folyton „túljárhatnak a vírus eszén”.
Közismert, hogy az antitestek kívülről tapadnak rá a vírusra, s így akadályozzák meg, hogy az a virtuális gazdasejtben megkapaszkodjon. Ha az antitestek a vírus felületének akkora részét lefedhetik, hogy az a sejtre nem tud rátapadni, a vírus veszélytelenné válik.
Ehhez azonban a szuperoltás által generált antitestnek úgy kell passzolnia a vírushoz, mint ahogyan a süteménynek a sütőformához. Gapta az oltás esetleges hatástalanná válásáért két mutációcsoportot tesz felelőssé. Ezek nyilván a vírusnak azon a részein találhatók, melyek a sejthez tapadást lehetővé teszik. A vírus receptorfehérjéi a gazdasejttel a korona úgynevezett aminoterminális végein kapcsolódhatnak össze. Ezeket a végeket kell az antitesteknek lefedniük.
A tübingai Curevac cég olyan mRNA oltásokkal kísérletezik, melyek képesek a vírus feltételezhető evolúciós trendjeihez igazítani az oltások által kiváltott immunreakciókat, azaz hosszabb távon is mutációálló immunitásválaszokat képesek generálni.
Egy efféle oltás valóban véget vethetne a járványnak.
Legalábbis elvben. Mert az mRNA oltások olyan mélyhűtési technológiákat tesznek szükségessé, melyekkel a Föld szegényebb országai nem rendelkezhetnek. A vírus tehát ezekben, a népességszám tekintetében is kiugró – tehát a mutációk számára különösen kedvező környezetet kínáló országokban – előnyre tehet szert. Olyan mutánsok is létrejöhetnek, melyek ellen a szuperoltás sem nyújthat védelmet.
Texasban olyan oltással is kísérleteznek, mely elhalt vírusokat is tartalmaz. Az immunrendszer így pontosan megfigyelheti, mely antitestek passzolnak és melyek nem, s így antitest termelésüket maguk is megfelelőképpen módosíthatják. A sinofarmról a kínaiak is azt állítják, hogy azt a kínai tudósok rövid idő alatt bármely új mutációhoz képesek hozzáigazítani.
Van azonban egy másik probléma is. A megtalált megoldásokat a lehető leggyorsabban szét kell teríteni az egész világon. A járványt ugyanis csak globális szinten lehet valóban megszüntetni. Magyarán: az oltásokat a vírusmutációk gyakoriságának valószínűségéhez kell igazítani. A vírusnak azelőtt kell „kimúlnia”, mielőtt ismét mutálódhatna.
Gapta szerint a szuperoltást évente egyszer, de két három éven át kell a világnépesség egésze számára elérhetővé tenni.
Hacsak nem lesznek „szuper-mutációk” is, melyek az eddigieknél nagyobb gyakorisággal következnek be. De reménykedjünk, hogy nem. Ahogy mondani szokták: a remény hal meg utoljára.