Néhány nap választ el a magyar költészet napjától, amelyet 1964-ben, József Attila születésének 59. évfordulóján rendeztek meg először. Általában irodalmi előadóesteket, könyvbemutatókat, költőtalálkozókat, szavalóversenyeket szerveznek április 11-én, ugyanakkor a klasszikus és kortárs költők versei is elhangzanak. Tavaly, a járvány miatt virtuális térbe költöztek át a rendezvények, és többnyire idén is ilyen formában ünnepelnek a költészet kedvelői.
Közben eszembe jutott egy diákkori emlékem: talán tizenegyedikes voltam, amikor jelentkeztem az iskolám által szervezett szavalóversenyre Horváth István Tornyot raktam című versével. Egész jól kezdtem, hisz már gyerekkoromban megtanultam, de valaki lefényképezett szavalás közben, ami nagyon-nagyon összezavart. Akkor döntöttem el, hogy soha többé nem jelentkezem ilyen típusú megmérettetésekre.
Van még egy emlékem a magyar költészet napjával kapcsolatban, tulajdonképpen nem is olyan régi… 2017-es történet. Négy évvel ezelőtt választható tantárgyként tanítottam a magyar nyelvet Temesrékason, és eszembe jutott, hogy milyen jó volna egy rendhagyó szavalóversenyt szervezni a magyar költészet napján. Végül április 11-én, a temesvári Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceumban zajlott a megmérettetés, amelyre Temes megye más településeiről is jelentkeztek olyan diákok, akik hasonlóképpen tanulták a magyar nyelvet. Én négy tanítványomat készítettem fel, és bár csak az egyik kapott dicséretet közülük, hálás voltam azért, hogy megtorpanás nélkül sikerült elmondják a kiválasztott verset.
Amúgy idén is érdekes programok várnak a költészet kedvelőire, de most csak egyet ragadnék ki. Az egri Bródy Sándor Megyei Könyvtár Légy te is Versfestő! címmel alkotópályázatot hirdetett meg nemrég, a felhívás szövegében pedig egyebek között ez olvasható: „A költészet és a képzőművészet sok esetben kézen fogva jár, s a legváltozatosabb technikákkal készülnek azok a művészi illusztrációk, amiket a verssorok szavai ihletnek. A költemények a versírók és a versfestők által válnak élővé és a mindennapjaink részévé.”
A lillafüredi Palotaszálló honlapján is rendszerint utalnak a magyar költészet napjára, nem véletlenül. József Attila ugyanis a Miskolchoz tartozó, festői szépségű Lillafüreden írta meg 1933-ban a világirodalom egyik legszebb szerelmes verseként is emlegetett Ódát az első IGE, vagyis az Írók Gazdasági Egyesülete által szervezett írótalálkozó ideje alatt. A költő egész alakos szobra a Palotaszálló függőkertjében látható, a mellette lévő falfelületen pedig az Óda részleteit lehet elolvasni. Néhány éve a helyszínen vettem szemügyre a szobrot, felejthetetlen élmény volt.
A mai rész vége felé közeledve megemlíteném Márai Sándort, aki szintén április 11-én született, csak öt évvel korábban, mint József Attila. A kassai születésű írót, költőt és újságírót sokáig mellőzték, ma viszont a 20. század egyik kiemelkedő alakjaként tartják számon.