Milyen lényeges különbségek vannak Székelyföld különböző térségei, a történelmi székek között? – szegezték nekem a kérdést nyilvános fórumon az egyik székelyföldi városban. Némi provokatív éle is volt a kérdésnek – véltem felfedezni –, a kérdező talán arra akart rávezetni, hogy kimondjam: egyik vagy másik székelyföldi régió gyorsabban fejlődik, látványosabban gyarapodik vagy jobb eredményeket mutat a gazdaság, a kultúra területén. A kérdésben az is benne volt, amit a különböző falvak, tájegységek lakói közötti rivalizálás kapcsán is megtapasztalhatunk: a szomszédfalusiak egymást ugratják, a háromszékiek a csíkiakat, a csíkiak az udvarhelyszékieket, az udvarhelyszékiek a csíkiakat és hosszasan folytathatnánk a sort. Tény, hogy nagyon sok különbség van az egyes régiók között, ezek történelmükből, földrajzi helyzetükből, éghajlati viszonyaikból fakadnak, s ezekre tevődnek rá a kulturális jellegzetességek, mint a vallási hovatartozás, a szellemi és tárgyi népi kultúra, a szokásjog. De befolyásolja a képet az urbanizációs fok, a polgárosodás mértéke, az ipari létesítmények jelenléte, az infrastruktúra kiépítettsége egyaránt.
Hogy csipkelődnek, élcelődnek az emberek egymással? Ez nem föltétlenül konfliktusok létét jelenti, hanem inkább az egymásra figyelést, az egymás jellegzetes vonásainak, tulajdonságainak számon tartását, ismeretét. Meg hát olyannal viccelődünk, akit jól ismerünk, akiről tudjuk, hogy nem veszi sértésnek az élcet, s akitől a magunk rendjén mi is elfogadjuk, hogy viccelődjék velünk. A kölcsönösség jegyében…
Visszatérve a különbségek kérdésére: a Székelyföld peremvidék. A történelem során alakult ki ez a helyzet. A nagy háború előtt egy hatalmas ország peremén állt, távol esett a gazdasági és kulturális vérkeringéstől. Az impériumváltás után igaz, hogy az ország szívében találta magát, de etnikai, kulturális jellegzetességei folytán ismét peremhelyzetbe szorult, a királyi hatalom és a népi demokrácia egyaránt ennek az állapotnak a fenntartását segítette elő. Ráadásul a pártállami időszak tönkre tette a térség erősségét jelentő kisipart és a családi gazdaságokat. A rendszerváltás így nem a nullát jelentette a térség számára, hanem más vidékekhez képest negatív értékekről kellett indulni, előbb el kellett jutni más vidékek fejlettségi szintjére, s onnan folytatni a fejlesztési, korszerűsítési munkát.
Hogy ez a munka lassan vagy gyorsan halad? Nézőpont kérdése. Aki végzi és aki a szükséges finanszírozás megszerzésén fáradozik, úgy érzi, gyors a fejlődés, így is gyakran erőn felül teljesítünk. A térség lakóiként azonban türelmetlenek vagyunk, irigykedve nézünk azokra a térségekre, ahol nagyobb mértékű a fejlődés.
Azonban be kell ismernünk töredelmesen, hogy igenis, a Székelyföld, annak különböző történelmi térségei fejlődtek. Van, ahol az utakra, azok állapotának javítására fektették a nagyobb hangsúlyt, máshol a települések korszerű infrastruktúrájának megteremtése volt a célkitűzés, és van olyan térség, ahol sikeresek voltak a gazdaság fejlesztésében, máshol a mezőgazdaság terén értek el számottevő változásokat. Mindenhol felismerték azonban, hogy a kultúra, annak megannyi vetületének gyarapítása jelenthet számunkra erőforrást, ugyanis a kedvezőtlen földrajzi, gazdasági adottságokat csak tudással tudjuk ellensúlyozni, az egyenlőtlenségeket áthidalni.
Közben pedig lehet élcelődni egymással, s mintegy virtuskodva felhívni a figyelmet sikereinkre, egymást serkentve ez által.
Visszatérve a kérdésre, miszerint: Milyen lényeges különbségek vannak Székelyföld különböző térségei, a történelmi székek között? Érdemes őszintén rávilágítani ezekre a különbségekre, mert ezek teszik sokszínűvé, vonzóvá, változatossá a számunkra kedves helyet. Az otthonunkat…