A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház – Double Bind címmel ? román?magyar közös produkciót játszik. A Double Bind kettős kötést jelent. Hogy miért adtak az előadásnak angol címet? ? Se nem románt, se nem magyart? ? Arra talán rájöhetünk, amikor azt látjuk, hogy az előadás helyéül szolgáló terem neve is angol: Sala Parking-nak hívják az előadás román nyelvű ismertetőjében, és Underground Teremnek a magyar nyelvűben. Vagyis ahhoz, hogy a vásárhelyiek megértsék egymást ? pardon! hogy megértsék, miről is van szó ? angolul kell hogy beszéljenek. Hát ez már az Európai Unió mélye! Talán csak a görögök jutottak még idáig ? a törökökkel való párbeszédben, nyilván…
És ez nem vicc. Vásárhelyen mind a magyarok, mind a románok megkötötték magukat, és méghozzá kettős kötéssel: az önimádat kötelével és a más, illetve a másik utálatának madzagával. S ha ez nem lenne elég, marad még az önsajnálat. Nemcsak a magyarok, a vásárhelyi románok is sajnálják önmagukat, mert úgy érzik, hogy ki vannak szolgáltatva a délieknek ? vagyis közismertebb nevükön a regátiaknak, azok közül is elsősorban a bukarestieknek, majd az oltyánoknak. Hiába, nekik is nehéz.
És mindezt két nő főzte ki, és hozta terítékre: Kincses Réka és Alina Nelega. Kincses Réka rendező és író: (többek között) a Balkán bajnok című filmjének és a Pantasileia-program című színházi rendezésének kösztönhetően vált ismertté. Alina Nelega pedig ismert színházi szerző ? most csak a Rudolf Hess tízparancsolatát említenénk, amelyet nagy sikerrel játszanak magyarul. És rendezőként is ismert ? a régi bábszínház alatti ?Underground Terem?-ben, pontosabban pinceszínházban ? láttam rendezését, még a 90-es évek elején.
A közös produkcióról szólva Kincses Réka azt vallja, hogy a Double Bind ?az élveboncolás gyönyörűsége?. ?Mindketten szeretünk tabukat feszegetni.?
De hogyan jutottunk idáig, hogy egy szörnyűség ? az élveboncolás ? gyönyörűséget jelenthet?! ? kérdeznénk mi. Talán úgy, hogy tovább már nem megy. Tovább már nem mászhatunk ki a bajból önimádattal, önsajnálattal és a másik fél utálatával, gyűlöletével. Ugyancsak Kincses Rékát idézném: ?Ha rájövök, hogy minden ott van bennem is, amit másokban utálok, akkor már lehet, hogy nem is kell olyan nagyon utáljam? ? azt a másikat, például.
Alina Nelega pedig annak örvend, hogy az előadás mégiscsak megmutatott valamit: ?azt, hogy annyira különbözőek ? itt a román és a magyar színészekre utalt ? együtt képesek voltak létrehozni egy egyedülálló előadást?. Vagyis együtt ? mihelyt nyitottá váltak ? képesek voltak alkotni, új értéket létrehozni. S ha nekik sikerült, akkor a marosvásárhelyi magyaroknak és románoknak, az erdélyi magyaroknak és románoknak, a romániai magyaroknak és románoknak is sikerülhet ez. Hangsúlyozom: ha nyitottá válnak egymás iránt. Próbálják meg!