Meg van az a média kialakította szokásom, hogy az évek során megjelent fontosabb dokumentumokat elraktározom. Vagy papíralapon, vagy a számítógépem merevlemezén és olykor rájuk is pillantok. Főként olyankor, amikor politikusaink fontos döntések előtt állnak vagy amikor újdonságként szeretnének eladni olyan tennivalókat, amelyeket már régóta megfogalmaztak, hiszen mesterségem társadalmi szerepe többek között abban is áll, hogy figyelmeztessen.
Nos, a napokban a kezemben járt egy 52 oldalas dokumentum, amely ezt az egyszerű címet viseli: Erdély 2020. Nyolc esztendővel ezelőtt állította, vagy állítatta össze az RMDSZ gazdasági főosztálya és így, utólagos olvasásra is el kell mondanom, hogy nagyon komoly és alapos munka. Nyilván kapcsolatban állt az éppen közeledő választásokkal, hiszen amennyiben a hálózatelemzők egyszer majd megtalálják ezt a témát, akkor adatokkal, számoszlopokkal infografikákkal, kapcsolati hálókkal és minden mással bizonyíthatják azt a jelenséget, amelyet a közemberek amúgy a maguk gyakorlati módján is éreznek: a választások előtt a központi és helyi dokumentumok, elképzelések, igéretek, stratégiák száma alaposan megugrik, hogy majd jelentős hányaduk az íróasztal fiókba kerüljön.
Az Erdély 2020-at azonban érdemes elővenni. Nem azért, hogy összehasonlítsuk, mit igérgettek akkor, és mi valósult meg belőle, mert ez az összeállítás nem ilyen, hanem a fejlesztés elvi megalapozását tartalmazza. Nyolc évvel ezelőtt a szülőföldön való gyarapodást tekintették alapelvnek, ehhez pedig a legfontosabb eszköznek az
intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést.
Az intelligens fejlesztés nem jelent mást mint a tudáson és innováción alapuló gazdaság kialakításának ösztönzését. A fenntartható növekedés az erőforrások hatékony, környezetbarát és versenyképes felhasználására utal,.inkluzív társa pedig a nagyobb arányú foglalkoztatást, a szociális és területi felzárkoztatást tűzi ki célul. Ezeket a feladatokat akkor szakpolitikai és regionális felbontásban is leszögezték. Ipar, mezőgazdaság, erőforrás-hatékonyság és így tovább, illetve Székelyföld, Partium, Bánság, Közép-Erdély és a szórványvidékek vonatkozásában.
És még valamit nagyon fontos hozzátenni. Nyolc esztendővel ezelőtt úgy találták, hogy
Erdély fejlesztésének pénzügyi forrásai a 2020-ig terjedő időszakban harminc százalékban az Európai Unióhoz köthetők, hetven százalékban pedig hazai, azaz települési, megyei és országos költségvetési források. Az erdélyi emberek adólejei, ha úgy tetszik.
Egyértelmű, hogy az elkövetkező hónapokban az uniós források növekedni fognak, hiszen elindulnak a Romániát is nagy mértékben érintő helyreállítási alap kifizetései és nem mindegy, hogy milyen programokat ellentételeznek. Az RMDSZ ott van a parlamentben és a kormányban, tisztségviselői számos helyi és megyei önkormányzatot vezetnek, több minisztériumba és központi állami intézménybe a szervezet nevezett ki szakembereket és nemsokára elfoglalják helyüket azok a kormánymegbizottak is, akik a romániai magyarság érdekvédelmi szervezetéhez köthetők, és a törvények ellenőrzésén kivül felelősségük bizonyos megyei szakintézmények működtetése is.
Minden tehát a rendelkezésre áll ahhoz, hogy jól összeállított programok segítségével ebből az uniós helyreállítási alapból jóval nagyobb összegeket lehessen lehívni Erdély számára, a klimasemlegességet, a digitális átállást, az új, természetbarát beruházásokat célozva meg.
Átírva a költő szavait: most ez az ő munkájuk, és nem is kevés. Sőt, hatalmas! És ehhez vegyék elő az Erdély 2020-at!