Lengyelországban a kormányhoz feltétlenül lojális alkotmánybíróság úgy döntött, hogy a 17 évvel ezelőtt életbe lépett jogszabály, amely lehetővé teszi a terhességmegszakítást sérti az alaptörvényt. Így olyan drasztikus szabályozás lépett érvénybe automatikusan, ami még a Romániában hírhedt 1966/770-es számú dekrétumnál is szigorúbb, pedig az említett jogszabály miatt 1966 és 1989 között közel tízezer nő vesztette életét. A jelenlegi lengyel törvény még akkor sem engedélyezi a terhességmegszakítást, ha a születendő gyermek testi vagy szellemi fogyatékkal jönne a világra, életképtelen, vagy halva fog megszületni. De, hogy a rendelkezés ne csak kegyetlen, hanem cinikus is legyen, a lengyel hatóságok sírószobát biztosítanak azoknak a nőknek, akik el kívánják siratni, hogy a 21-ik században nem rendelkezhetnek a saját testükkel. Félreértés ne essék: a sírószobával nem a nőket védik, hanem saját magukat attól, hogy meg kelljen hallaniuk azoknak a nőknek a kétségbeesett panaszait, akiknek tönkretették az életüket.
Más: két évvel ezelőtt a vörös pestisnek nevezett hatalom idején törvényt alkottak arról, hogy néhány stratégiai fontosságú vállalat, mint amilyen a Hidroelectrica, Romgaz, Nuclearelectrica és mások nem adható külföldi tulajdonba. Nos, megnyugodhatnak kedves hallgatóim, a vállalkozási szabadságot tiszteletben tartó kormányunk feloldotta a korlátozást és járványügyi télvízidején immár bagóért el lehet adni az energiaszolgáltató óriásvállalatokat, kiszolgáltatva ezzel a kisfogyasztókat annak, hogy az energiaárak az egekbe szökjenek. A nyugdíjasok valószínűleg örömükben tele fogják sírni szobáikat, hogy végre vége az állami protekcionizmusnak és piaci áron megfizethetik – ha ugyan van nekik miből – a fejlett nyugati energiaszolgáltatókat.
Ismét más: a bukaresti első kerület polgármesterének, Clotilde Armandnak a javaslatára a helyi tanács megszavazta, hogy négy fővárosi elit-kórház kikerül a helyhatóság ügykezeléséből. Ezzel az említett négy fontos intézmény további működése megkérdőjeleződik, s az amúgy is döcögős egészségügyi szolgáltatások helyzete tovább súlyosbodik. A legalábbis cinikus döntés indoklásával a polgármester-asszony nem akarta untatni a közvéleményt, mindössze arra hivatkozott, hogy módosítani kell a helyi tanács és az alárendeltségébe tartozó kórházak viszonyát szabályozó előírásokat. Az természetesen meg sem fordul a fejemben, hogy történetesen mind a négy kórház a város központjában van és műemlékjellegű épületekben működik, amelyeknek ingatlanpiaci ára kiemelkedően magas. Az viszont nehezen magyarázható, hogy a Románia megmentésére minket biztató párt üdvöskéje, Clotilde Armand nem tartotta szükségesnek, hogy előzetesen tájékoztassa a kórházak menedzsereit a készülő határozatról és még csak sírószobát sem biztosított pácienseik számára, ahol megkönnyezhették volna a hazai medicina élvonalbeli egységeinek siralmas helyzetén kívül saját felépülésük bizonytalanná válását. Ne felejtsük el megemlíteni, hogy a rendelkezés a leginkább kiszolgáltatott páciensek egészségével, netán életével játszik, ugyanis közöttük van az országos hírű Grigore Alexandrescu gyermekkórház is, ahová nem csak Bukarestből érkeznek súlyosan beteg gyerekek.
Apropos, gyerek. Magyarország miniszterelnöke újabban elkötelezte magát a magyar nyelv hajlékonyságának fejlesztése mellett. Valószínűleg ennek az erőfeszítésnek az eredménye az, hogy Orbán Viktor a közelmúltban leasszonyságozta a COVID – 19 elleni oltás egyik kifejlesztőjét, Karikó Katalint, akinek kutatóként nem lehetett maradása a Szegedi Egyetemen, ezért kénytelen volt az Egyesült Államokban a Pfizernek dolgozni és előállítani azt a vakcinát, amelyre az egész világ várt. Ezek után a kormányfő szintet lépett és közjószágnak nevezte a gyerekeket. „A gyermek egy közjószág is, azon kívül, hogy saját személyes boldogsága minden szülőnek, egy érték. Akik ilyen életformát vállalnak, azokat támogatjuk” – mondta Orbán, aki ezzel a kijelentésével mindenképp kiérdemelte a Kazinczy-díjat. Persze, a gyermekről közjószágként, sírószobában legyártott nemzeti össztermékként beszélni nemcsak nyelvi hajlékonyságra, hanem ordas cinizmusra, érzéketlenségre utal.
A kereszténységre előszeretettel apelláló magyar és lengyel kormánynak hadd ajánljam figyelmébe a Példabeszédek könyvének egyik mélyenszántó gondolatát: „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság” (Példabeszédek, 16/18).