Mára már bizonyosan Joe Biden az Amerikai Egyesült Államok elnöke. A világ megszabadult Trumptól. Kaptunk egy másik elnököt, akiről még annyit sem tudunk, mint Trumpról. Neki legalább már ismerjük az összes baklövésit, kapkodásait és számos esetben ésszerű döntéseit is. Bidenről legfeljebb fiának ukrajnai tranzakciói révén lehet némi ismeretünk. Ezeknek nyilván az apa is része volt.
Az egyetlen, amit biztosan tudhatunk, hogy nagyvonalakban az Obama-kurzus fog visszatérni. Igaz, ma már nincs Oszama Bin Laden, akit egy idegen állam területén elnöki paranccsal ki lehet lövetni, mint egy veszett kutyát. (Még ha valóban az is.)
Folytatódhat az amerikai hagyomány, a liberális demokrácia világméretű exportja. Európába már nem kell amerikai demokráciát exportálni, hiszen Angela Merkel és harcostársai a hatalmas Amerikai Szövetséges legfőbb hadurának, Trumpnak ellenében is kitartottak az obamai hagyomány mellett. Itt tehát a megkönnyebbülésen túlmenően legfeljebb az önbizalom erősödik, de abban eddig sem volt hiány.
Legfeljebb Orbán Viktor és Jaroslav Kaczynski szoronghat kissé, de ők már Brezsnyevet is kibírták, sokkal rosszabb már nem jöhet.
A kínosabb kérdés az, hogy mi lesz Amerikában, hogyan viselik a vereséget a republikánusok, és hogyan a győzelmet a demokraták. Egyik félnek sem lesz könnyű. Trump hívei csak kétségbe esnek, csalást kiáltanak, fellebbeznek, de remélhetőleg kordában tartják kétségbeesésüket. A demokraták aggodalmai azonban valóban aggasztóak lehetnek. Kieresztették a szellemet a palackból. Nagy kérdés, hogyan sikerül majd visszagyömöszölniük? Könnyű bizonyosan nem lesz.
A demokrata doktrína ugyanis azon az elven alapul, hogy kollektív jogok pedig nincsenek. A közösségi identitások hangoztatása voltaképpen egyfajta rasszizmus. Már pedig a feketék a jelek szerint – nem is akárhogyan – ragaszkodnak identitásukhoz. S ebben a demokratákat is maguk mögé állíthatták. Ők nem pusztán amerikai állampolgárként, da amerikai fekete állampolgárként szeretnék érdekeiket érvényesíteni.
De mi van akkor a fehérekkel, és a latínókkal, no meg azokkal a feketékkel, akik Trumpra adták szavazatukat?
És mi lesz azokkal, akik az Amerika first doktrínájának feladásával elveszíthetik állásaikat, akiket a demokraták győzelme még inkább kiszolgáltat az amerikai nemzeti vagyon döntő részét birtokló egy százaléknak, mely a profitmaximalizáció elvéhez hűen továbbra is az olcsó ázsiai és afrikai munkaerőre alapozva szeretné tovább növelni elképzelhetetlen méretű vagyonát. Ők tőkéjüket továbbra is külföldre telepítik, s odahaza jobbára üres gyárudvarokat hagynak maguk után.
Na de hát ez legyen az amerikaiak gondja, mondhatnók. Minket, román állampolgárokat Biden szeretni fog, ahogyan az ukránokat is szerette. S feltehetőleg mi is ugyanolyan jól járunk vele, mint az ukránok jártak. Még több amerikai támaszpontunk lesz, és még kevesebb pénzünk. Boldoguljunk majd, ahogyan eddig is tudtunk.
Nesze semmi, fogd meg jól!
Ahogyan ez a cikk is valami efféle. Mert mit lehet ezek után még mondani? Talán ugyanazt, amivel kezdtem. Mára már bizonyos, hogy Joe Biden az Amerikai Egyesült Államok elnöke.
Trump persze pereskedni fog, mert hírek szerint számosan voltak választási szabálytalanságok. És a Legfelsőbb Bíróságon demokrata szempontból „nyomasztó” republikánus többség van.
Egy Trump számára kedvező döntésnek azonban – többség ide vagy oda – nagyon megalapozottnak kell lennie. Trump pedig hiába volt négy éven át az Amerikai Egyesült Államok elnöke, az apparátust soha nem uralta igazán. Négy éven át folyamatosan – mint utóbb kiderült – minden kétséget kizáróan megalapozatlan vádak ellen kellett védekeznie.
Biden, akiről az ellene felhozott vádak az utolsó napokban kétséget kizáróan bebizonyosodtak, megnyerte a választást.
Amerika a korlátlan lehetőségek országa. Csodák azonban nincsenek. Amerikában sem.