Pontosan kilencvenöt éve, 1925. november 5-én a magyar nemzetgyűlés törvényt fogadott el, amely gróf Széchenyi Istvánnak állított emléket. Mielőtt belemerülnék a mai témába, szeretném tisztázni a sokoldalú politikus családnevének helyesírását.
„A család történetének legavatottabb ismerője, Bártfai Szabó László, aki három terjedelmes kötetben foglalta össze kutatásainak eredményeit, István testvéreiről szólva mindig két ékezetet használt […], akárcsak az apa, Ferenc, illetve az ősök esetében. A legkisebb testvér családneve azonban már csak egy ékezetet tartalmazott” – olvasható a Széchenyi Falujáért Egyesület honlapján. Épp ezért érdemes odafigyelni például az Országos Széchényi Könyvtár nevének helyesírására, ugyanis annak alapítója gróf Széchényi Ferenc, nem pedig a legkisebb fia, gróf Széchenyi István. Mindkét névváltozat helyes ejtése: [szécsényi], ugyanis a Nógrád megyei Szécsény helynévből ered.
Gróf Széchenyi Istvánt amúgy nemegyszer a legnagyobb magyarként is emlegetik, ez a ragadványnév pedig a közismert politikai ellenfelétől, Kossuth Lajostól származik.
De mit is jelent a ragadványnév? Olyan névelemekre utalunk ezzel a megnevezéssel, amelyeket a hivatalos kereszt- és családneveken, valamint a beceneveken kívül adnak az emberek egymásnak. De azt sem hagyhatom figyelmen kívül, hogy olyan időszakok is voltak a történelemben, amikor az embereknek nem volt a mai értelemben vett vezetéknevük, ezért legtöbbször különféle jelzőket ragasztottak rájuk a külső megjelenés, a belső tulajdonságok, a rendkívüli tettek és az államvezetői képességek alapján. Így születtek meg például a Rőtszakállú Frigyes, Vak Béla; Szemérmes Boleszláv, Büszke Simeon; Véres Mária, Rettegett Iván; Törvényhozó Alfonz és a Tengerész Henrik megnevezések. Ugyanakkor a közrendűek és a nemesek is kaphattak megkülönböztető, pontosító neveket, amelyek sokszor kettős családnévvé váltak.
A keresztrejtvényekben és a különféle kvízekben, vagyis szellemi vetélkedőkben gyakran is találkozhatunk ragadványnevekkel; most ezek közül említek meg néhányat. Az árvízi hajós báró Wesselényi Miklós, a haza bölcse Deák Ferenc, a niklai remete Berzsenyi Dániel, a széphalmi mester Kazinczy Ferenc, a nemzet csalogánya Blaha Lujza, a rózsák atyja Gül Baba, az ecsedi boszorkány pedig Török Bálint utolsó leszármazottja, Török Kata. A ragadványnevek egyébként ma is népszerűek, sőt nemcsak személyeket, hanem bizonyos településeket is illetnek velük. Velem például többször is megtörtént, hogy sok-sok év után jöttem rá az egyik ismerősöm valódi családnevére, szerencsére nem ő árulta el nekem…