Örömmel látjuk az összefogás jeleit most – a járvány idején -, amikor igazán nagy szükség van rá. És nem véletlen, hogy éppen a művészeti intézetek szorgalmazzák az együttműködést. Jó hír érkezett például Aradról, ahol a román társulat, a Ion Slavici Klasszikus Színház román nyelvű ősbemutatót tartott egy kortárs magyar darab, a Csoportterápia számára. A darab három magyar szerző műve. És ez az ősbemutató három színház produkciója – amelyben az aradi román társulat mellett részt vesz a Békéscsabai Jókai Színház és az aradi magyar társulat, a Kamaraszínház is. Az előadást a román társulat hat fiatal színésze játssza, és rendezője Tapasztó Ernő, a Kamaraszínház művészeti igazgatója. Az előadás zenei koordinátora pedig Éder Enikő, aki szintén a Kamaraszínház tagja.
A darab szerzői – Szente Vajk, Bolba Tamás és Galambos Attila -levelet írtak az előadás létrehozóinak, amelyben megállapítják: „Tekinthetjük jelképesnek, hogy éppen most, egy járvány idején kerültünk egy lépéssel közelebb egymáshoz.” Vagyis – tennénk hozzá – a bajban, a szorult helyzetben. Tehát a színház, a művészet is segíthet a bajbajutottakon. Többek között lelki erőt ad nekik a nehézségek elviseléséhez. Amire valóban nagy szükség van. Ezért is furcsállom a kormány intézkedését. Éppen most zárja be a színházakat, mozikat, múzeumokat – és tiltja be a zarándoklatokat! -, mi által nem, hogy erősítené, hanem éppen gyengíti a lakosság ellenálló képességét a járvánnyal és bármilyen bajjal szemben.
Nagyváradon is készül egy közös produkció: a Szigligeti Színház és a Gyulai Várszínház együtt viszi színre a Hamletet, amit ugyancsak játszani kellene – és ha lehet, minél gyakrabban. Mert a Hamlet-előadások mindig talpra állítottak bennünket, még a kommunista rendszer idején is…
De a zarándoklatok is jót tehetnek. Iași-ban például pontosan azért gyülekeznek olyan sokan Szent Piroska ünnepére, hogy erőt nyerjenek a bajok leküzdéséhez. A kormány pedig hazaküldi őket anélkül, hogy valamit is nyújtana számukra ebben a nehéz helyzetben. Holott üzenetében még a pátriárka is megállapította: „a zarándoklatot biztonságosan meg lehet tartani az érvényes egészségügyi előírások – maszkviselés, másfél méteres távolság – betartásával.” Ezt kellene megszervezni. Persze könnyebb valamit betiltani és semmit sem tenni. Ez történt az idén a csíksomlyói búcsú esetében is…
De azért dolgozik a kormány – rögtönöz éjjel-nappal. „Mindennap újabb és újabb kivitelezhetetlen ötletekkel rukkol ki; nyár óta egymás után fogadják el az ellentmondásos rendeleteket” – állapítja meg Seres Lucia, a Kovászna Megyei Háziorvosok Szövetségének elnöke. Újabban például azt kívánja a kormány, hogy a háziorvosok szálljanak ki a betegekhez és ott kövessék nyomon a karanténban tartott koronavírusosok állapotát, vagy pedig tegyenek járványügyi vizsgálatokat – akkor, amikor a háziorvosok szolgálati idejének úgyszólván minden perce le van foglalva ott, a rendelőben, és ha hiányoznak, ha máshol tartózkodnak, abból nagyon nagy baj származik.
„A járvány kezelése nem papíron és nem a tévében történik” – mutat rá a Háziorvosok Országos Szövetségének a Közleménye. Ideje lenne már, hogy a kormány észrevegye ezt, és fejezze be végre az átgondolatlan ügyeskedést. Igazán jó lenne!