Végre-valahára az országos választási bizottság nyilvánosságra hozta a szeptember 27-i önkormányzati választások végleges eredményét. Eszerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megyei és bukaresti listáira összesen közel 381 és fél ezren voksoltak, ez az országosan leadott csaknem 7,8 millió érvényes voks 4,86 százaléka. Az Erdélyi Magyar Néppárt, a Magyar Polgári Párt és általuk létrehozott Erdélyi Magyar Szövetség megyei jelöltlistáira együttesen közel 32 ezren szavaztak, ez országos szinten a voksok 0,41 százalékát jelenti.
Az RMDSZ 92 megyei tanácsosi mandátumot szerzett (hárommal kevesebbet, mint 2016-ban), az EMNP-nek és az MPP-nek pedig hét megyei tanácsosa lesz (eddig 12 volt). A magyar pártok megyei listáira adott voksok csaknem 92 százalékát kapta az RMDSZ (négy százalékpontot javítva 2016-hoz képest), a fennmaradó 8 százalékon pedig az MPP és az EMNP osztozott.
A magyar pártok megyei és fővárosi jelöltlistái által összesített több mint 413 ezer szavazat országos szinten az érvényes voksok 5,27 százalékát teszi ki. A legutóbbi népszámláláson az ország állandó lakosságának 6,5 százaléka vallotta magát magyarnak.
A települési önkormányzatokban az RMDSZ jelöltlistái közel 362 és fél ezer voksot, az EMSZ ernyője alá tartozó pártok jelöltjei mintegy 44 ezer szavazatot kaptak. Az RMDSZ ezzel (2284-ről) 2360-ra növelte önkormányzati képviselői számát, míg az EMNP és MPP jelenléte a települési önkormányzatokban (365-ről) 312 képviselőre csökkent. Települési szinten a magyar pártokra leadott szavazatok valamivel több mint 89 százalékát kapta az RMDSZ, míg az EMSZ-be tömörült politikai alakulatok a voksok csaknem 11 százalékát összesítették.
Eddig a választási eredményeket összesítő híradások. A számokat vizsgálva megállapítható, hogy hasonló választási részvétel mellett kérdésessé válik, hogy eléri-e az RMDSZ az 5 százalékos országos választási küszöböt, ami megkérdőjelezi azt is, hogy a magyar érdekvédelmi és közképviseleti szervezet megtarthatja-e jelenlegi képviselőinek számát a parlament két házában, vagy csak az alternatív küszöb elvárásainak tud megfelelni, miszerint négy megyei választókörzetben kell megszerezze a leadott voksok legkevesebb egyötödét. Ez viszont azt jelentené, hogy csökken a képviselet aránya, ami egyúttal a romániai politikai életben és közéletben való térvesztését, súlytalanná válását is eredményezné.
A részvételi adatok és a leadott szavazatok száma azt mutatják, hogy a romániai magyarság máris teret veszített. Örvendetes, hogy fontos közigazgatási vezetői pozíciókat szerzett olyan településeken is, ahol az etnikai arány már átbillent a románság javára – mint Marosvásárhelyen, Szászrégenben vagy Szatmárnémetiben – de elszomorító – ugyanakkor figyelmeztető jel, hogy a brassói, a máramarosi vagy a temesvári magyarság politikai képviselet nélkül maradt.
Kisebbségi helyzetben nagy fényűzés úgy viselkedni, mintha teljes értékű magyar társadalomban élnénk. Talán úgy tűnik a Székelyföldön vagy a túlnyomó többségben magyarok által lakott bihari, szatmári vagy szilágysági településeken, de csak első látásra. S teljes értékűnek vélt társadalmunkat nem tagolhatjuk versenypártok választási logikája mentén, ugyanis kisebbségi helyzetben nem az a legnagyobb tét, hogy milyen pártállású a közösség vezetője, politikai képviselete, hanem az, hogy e képviselet hozzájáruljon e közösség megmaradásához, érdekeinek képviseletéhez, jogainak érvényesítéséhez, s – miért ne? – a közösség gyarapodásához. Az egymásnak feszülés, a torzsalkodás azonban nem a közösség javát szolgálja. Fontos lenne megtalálni azt a közös minimumot, amit mindenki képes elfogadni, s ennek jegyében cselekedni a rohamosan közeledő parlamenti választásokon. Saját belső ügyeinket pedig próbáljuk meg tisztázni, elintézni saját berkeinkben. Nem egyébért, de ha majd nyilvánosságra hozzák decemberben a parlamenti választások végeredményét, nem kelljen majd az elszalasztott lehetőségeken méláznunk…