Az elmúlt hónapokban rengeteg cikket elolvastam a korrektúrával kapcsolatban, egyebek között arról, hogy miért lehet szükségünk rá, hogyan javíthat a szövegeinken, illetve mit tehetünk mi, ha senkit sem ismerünk, aki át tudná nézni, amit írtunk. Mielőtt kitérnék az utóbbira, szeretnék megosztani Önökkel egy tanulságos történetet…
Három napja szöveget írtam az egyik ifjúsági szervezet Facebook-oldalára, késő este volt, nagyon fáradt voltam, de nem szerettem volna reggelre hagyni a munkát. Másnap este közzétettem a bejegyzést anélkül, hogy újra elolvastam volna, elég sokan felfigyeltek rá, viszont néhány óra múlva feltűnt egy ordító hiba a szövegben. Szerencsére senki sem jelzett, hogy: „Ejnye, bejnye, Melánia, hogyhogy nem figyeltél?” Pedig az elmúlt tíz évben nagyon sokszor leírtam azt a szót, fogalmam sincs, mi történhetett. Egyébként azonnal kijavítottam a hibát, az eset pedig megerősített abban, hogy ha rajtam kívül senki sem nézi át a szöveget, érdemes néhány órát „pihentetni”, majd újra elolvasni.
Mivel a saját szövegünket nagyon-nagyon jól ismerjük, előfordulhat, hogy a figyelmünk átsiklik egy-egy hiba fölött. Mégis mit tehetünk közzététel előtt? Lehetőleg lassan és hangosan olvassuk el a szöveget. Ha megakadunk egy-két mondatnál, akkor valószínűleg az olvasó is hasonlóan jár majd. Amúgy valaki azt javasolta, hogy háromszor fussunk neki a feladatnak: először a helyesírásra, másodszor az írásjelekre, harmadszor pedig az esetleges nyelvtani hibákra figyeljünk. Emellett az is sokat segíthet, ha keresünk egy helyesírási szótárt, szerencsére az interneten is találunk néhányat.
Ugyancsak hasznos lehet, ha visszafelé olvasunk egy-egy mondatot. Én egyelőre nem próbáltam ki ezt a módszert, de a korrektorok azt mondják, hogy így jobban tudunk koncentrálni, és nem merülünk bele az általunk olvasott cikk vagy könyv tartalmába.
Ugyanakkor érdemes használni a szövegszerkesztő helyesírás-ellenőrző programját, de nem szabad száz százalékig megbízni benne. Ugyanis előfordulhat, hogy olyan szavakat is aláhúz, amelyek helyesek, emellett az összetett szavakkal is gondjai vannak. Amikor egy hosszabb szövegről van szó, megkérem valamelyik korrektor kollégámat, hogy olvassa el, amit írtam. Már nem várom el, hogy tökéletes szövegeim legyenek, mert mi, emberek sem vagyunk tökéletesek, de minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy a gondolataimat a lehető leghelyesebben fejezzem ki írásban.