A Népszabadság, az Origo, a Portfólió, a megyei lapok után bedarálták az index.hu nevű magyarországi hírportált is. A különbség mindössze annyi, hogy ezúttal gyakorlatilag a teljes szerkesztőség felállt és kijelentették, hogy nem kívánnak asszisztálni a sajtószabadság megsértéséhez. Az újságírók bátor kiállása nyomán Budapesten az elmúlt héten ezrek vonultak az utcára a szólásszabadság, az emberi jogok védelmében.
A történetet tudjuk és ismerős a korábbi hasonló esetekből. Az Indexet kiadó Indamédia részvénycsomagjának 50%-át megszerzi a hatalom egyik embere, jelen esetben a Mészáros Lőrinc nagyvállalkozóhoz közeli Vaszily Miklós. Nem sokkal később leváltják a portál főszerkesztőjét, Dull Szabolcsot. Egy nappal ezután beadja felmondását az Index vezérigazgatója, Pusztay András, mert nem tudja elfogadni azt, ami az igazgatótanácsban történik. A szerkesztőség kéri, hogy helyezzék vissza a főszerkesztőt és miután ezt a tulajdonosokat képviselő Bodolai László határozottan visszautasította, mintegy nyolcvan alkalmazott egy emberként állt fel és adta be a felmondását, de egy se bírta mondani, hogy éljen Eduárd.
Természetesen megszólaltak a kormányoldal harsonái, hogy kérem ez a piacgazdaság, amelyik lap nem tud megélni, azt eladják, vagy megszűnik, mert ez a kapitalizmus, amelynek kegyetlen, de egészséges törvényei működtetik a fejlődő és szabad világok mindegyikét. Aki most hisztizik és lázad, az tulajdonképpen a kommunizmust sírja vissza, amikor az állam gondoskodott a hozzá hű sajtóról.
A lakájmédia és a fizetett trollok vagy hasznos idióták azonban csak egy dolgot felejtenek el. Magyarországon már tíz éve szívósan számolják fel a piacgazdaságot. Jelenleg a gazdaság egyfajta államkapitalizmus, amelyben a kormány a politikai kliensei között osztja el az erőforrásokat. A mészároslőrincek, garancsiistvánok, tiborczistvánok és a többi úgynevezett magyar tőkés nem a piaci verseny nyertesei, hanem az kormány ügyfelei és kedvezményezettjei. Tőkefelhalmozásuk nem egy kimunkált gazdasági stratégia eredménye, hanem pestiesen szólva einstandolás. Ők nem tudásuk, rátermettségük vagy szorgalmuk, hanem politikai lojalitásuk alapján kapják meg az állami közbeszerzéseket, nyúlják le az állami földeket, a Balaton környéki üdülőtelepeket, kastélyokat. Ez az úgynevezett burzsoázia vásárolt fel közel 500 sajtóorgánumot legyen szó újságokról, rádió vagy televíziós csatornákról. Ez az úthenger taposta maga alá az indexet és nem a kapitalizmus farkastörvényei.
Az Index-ügynek óriási a nemzetközi sajtóvisszahangja. Olyan tekintélyes lapok, mint a The Washington Post, The New York Times, Frankfurter Allgemeine Zeitung, The Guardian, Die Welt, Bloomberg, Politico és még hosszan sorolhatnám kongatták meg a vészharangot, jelezve, hogy végveszélybe került a magyar sajtószabadság. Érdemes egyetlen mondatot kiragadni az osztrák Der Standard nevű napilap cikkéből: „Mostmár az Unión múlik, hogy megállítsa azt az embert, aki egy joystikkal irányítja a gépezetet”. A lengyel Gazeta Wyborcza magyar nyelvű szerkesztőségi állásfoglalásban fejezte ki szolidaritását az Index újságíróival és tegyük hozzá, hogy a transindex.ro és a Times New Roman romániai hírportálok is megtették ugyanezt.
Ugyanakkor Brüsszelből is össztűz zúdult a magyar kormányra az Index-ügy kapcsán. Az Európai Újságíró Szövetség (EFJ) felszólította Európa vezetőit, hogy védjék meg a média szabadságát Magyarországon. Mogens Blicher Bjerregård a szervezet elnöke úgy látja, nem fér kétség ahhoz, hogy Magyarországon nem biztosítják az alapjogokat. A média sokszínűségének lebontásával az állampolgárok egyre kevésbé férnek hozzá az objektív tájékoztatáshoz. Az Index miatt a Fidesz magyarázkodásra kényszerült az Európai Néppártban is.
A kérdés csak az, hogy van-e politikai akarat és vannak-e eszközei az Európai Uniónak arra, hogy megállítsa azt az embert, aki joystikkal irányítja a gépezetet. A jelek szerint az előbbi már kialakult, de az utóbbi még hiányzik. Viszont egy régi bölcsesség szerint, ha a politikusok nagyon akarnak valamit, akkor előbb-utóbb megtalálják a megvalósítás eszközeit is.