Múlt vasárnap a templomban egy lengyel folyóiratot kaptam ajándékba – a Szeressétek egymást! című, 120 országban és 23 nyelven megjelenő lengyel képes folyóiratot. Jó volt olvasni, mert biztatott és bátorított, hogy soha ne adjuk fel a harcot. A legszebb példa erre egy lengyel szülésznő küzdelme, aki Aushwitzban, a náci haláltáborban sok sok gyermek szülésénél segédkezett – és munkája nyomán nap mind nap Auschwitz poklában csodák születtek. De egész prakszisa alatt, melynek során több mint 3000 gyermeknek a világra jötténél segédkezett, egyetlen újszülött és egyetlen anya sem halt meg. Az Auschwitzban született gyermekek haláláról másvalaki, a haláltábor orvosparancsnoka, a hírhedt Josef Mengele gondoskodott… A szülésznőt a foglyok mamának hívták és nagyon tisztelték. Hogy a munkájához erőt nyerjen, a szülésznő vallásos énekeket énekelt, és a többi foglyot is éneklésre biztatta. Így vele együtt ők is a helyzet fölé emelkedtek – legyőzték a fogva tartóikat.
A történelem során számtalanszor adódik olyan helyzet, amikor csak az Istenbe vetett hit nyújthat menedéket. Ez volt akkor is, amikor az első világháború idején a török hatóságok irtani kezdték a Közel-Keleten élő keresztényeket: az asszírokat, az örményeket, a görögöket. És tettük igazolására állandóan a Koránra hivatkoztak. Csakhogy a Koránban például a nagy iszlám próféta és hadvezér, Mohamed neve mindössze négyszer szerepel, a Jézus Krisztusé – igen, jól hallották – a Megváltónké viszont 25-ször. Hogy lehet ez? És az is furcsa, hogy a Koránban a nők közül csupán egyetlen eggyel találkozunk – Szűz Máriával. Mariam néven szerepel ott, és egy egész fejezetet szenteltek neki. Ezek után ki állíthatja még, hogy a Korán keresztényellenes könyv? Csak azok, akik másoktól hallva szajkózzák ezt. A könyvet, magát, viszont nem ismerik. Jó lenne, ha végre belátnák, hogy a Korán nem egymás ellen uszítja a muszlimokat és a keresztényeket, hanem kibékülésre és összefogásra serkenti őket – ami különösen aktuálissá vált most, a modern világ pogánysága elleni harcban.
Mert a modern világ pogánysága nem sok jót ígér. Gyermekvállalás helyett például a gyermekgyilkolást – vagyis az abortuszt propagálja. És lépten-nyomon a gőgöt, a hatalomvágyat, a meggazdagodást, a mások fölötti uralmat, az agresszivitást, a felelőtlen érzékiséget és a szüntelen aggodalmaskodást propagálja. Aki ezek szerint él és cselekszik, arra kétségtelenül pusztulás vár – a lelki és a testi összeomlás. Hát ezt bizony el kellene kerülni! II. János Pál pápa szavait idézem: „Az ember képtelen szeretet nélkül élni. Magára marad, érthetetlenné válik önmaga számára, értelmét veszíti az élete…” Vele együtt mondhatnánk: Kerüljük hát el ezt!