Bővül a DIA

Már elmúlt két évtizede, hogy Budapesten, 1998-ban, megalapították a Digitális Irodalmi  Akadémiát. Anélkül hogy elvesznénk a részletekben, annyit kell tudnunk róla, a DIA betűszóra hallgató szellemi műhely azért jött létre, hogy a világhálóra helyezze a legkiválóbb magyar irodalmi életműveket, ahonnan ingyen és bérmentve bárki, bárhol, bármikor elolvashatja azokat. Persze, ennek az egyszerű mondatnak ezernyi ága-boga van, kezdve a szerzői jogdíjaktól egészen az oldal működésének a fenntartásáig, az intézményi háttérig, amelyet jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeum lát el. Nos, a múzeum, a PIM, ahogyan szintén betűszóval nevezik,  az Összetartozás napja előtt jelentette be, hogy a következő években megduplázódhat a digitálisan szolgáltatott művek mennyisége, mivel a DIA tagsága, többségi szavazással, hozzájárult újabb 113 elhunyt író, költő, irodalomtudós posztumusz akadémiai tagjelöltségéhez. Voltaképpen olyan, 1949 után elhunyt magyarországi, határon túli és emigráns alkotókról van szó, akiknek életműve jelentős és ma is érvényes hatást gyakorolt az elmúlt évtizedek kultúrájára – emelte ki a közlemény. És minthogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, nem voltam rest és megkerestem a névsorban azokat az erdélyi magyar alkotókat, akik ezután digitális akadémikusok lesznek. Nos, a bukaresti rádió hallgatóinak nem szeretnék névsorolvasást tartani, csupán néhány olyan írót, költőt, irodalomtudóst említek, akik igazolják azt a változatosságot és sokszempontúságot, amelyet az újabb tagjelöléseknél  figyelembe vettek. Bajor Andor és Bálint Tibor nevei minden bizonnyal ismerősen csengenek nemzedéktársaim fülében, dehát ott lesz Csíki László, az irodalomszervező szerepéről híres, sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör című napilap és a Kriterion Könyvkiadó egykori munkatársa is, mint ahogyan annak a Cs. Gyimesi Évának, kolozsvári egyetemi tanárnak  az írásai is felkerülnek majd a honlapra, aki egész életében olyannyira szenvedélyesen állt ki a demokrácia és a szabadság eszményei mellett, lándzsát törve az erdélyi magyar értelmiség szerepfelfogásának a megújításáért a romániai rendszerváltás után. Hervay Gizella gazdag értelem- és érzelemvilágú, versformákat megújító művészetét úgyszintén nagyon sokan értékelték, mint ahogyan Szilágyi Domokos verseit is megőrzi majd a digitalis öröklét, és hogy közelebb járjunk a Székelyföldhöz, ott lesz a humanista és  egyetemes gondolatokat feszegető marosvásárhelyi költő, Székely János társaságában,  a korondi festő-költő, avagy költő-festő Páll Lajos is. A klasszikus nevek közül föltétlenül Kós Károly munkáit kell megemlítenünk Bánffy Miklós társaságában és a teljes életművek ismeretében a mai és az elkövetkező nemzedékek majd elvitatkozhatnak Nyirő József és Wass Albert regényein is, ahogyan irodalmi és nem irodalmi berkekben ma is teszik. És hogyha még csupán két ismerős nevet említek meg, a vajdasági Gion Nándorét és a felvidéki Fábry Zoltánét, akkor már egyértelműen kiderül, hogy a Digitális Irodalmi Akadémia további tartalomfejlesztése összmagyar irodalmi szempontok vonzásterében alakul ki. Persze, a teljesség igénye nélkül, hiszen a már nem élő erdélyi magyar írókból, költőkből még bőven futná egy újabb tagjegyzékre, dehát ennek eldöntése a továbbiakban is legyen az irodalom, az Olvasó és a teljesítményeket elismerő vagy megrostáló Idő dolga.