Az első világháború utáni magyar békeszerződést 1920. június 4-én írták alá a Nagy-Trianon kastélyban. A palota 1670 és 1687 között, a Párizs környéki Versailles-i kastély hatalmas parkjában épült Hardouin-Mansart tervei alapján, XIV. Lajos francia király felügyeletével. A Napkirály ide vonult vissza a versailles-i palotában zajló udvari élet fáradalmai elől. Az épületben koncerteket, táncmulatságokat tartottak, ahova csak az udvarhölgyek kaphattak meghívást. Később a királyi család használta. A kastélyt – külső, rózsaszín languedoci márvány burkolata miatt – Márvány-Trianon néven is emlegették.
Az épületet azt követően kezdték el Nagy-Trianonként emlegetni, hogy 1763 és 1768 között, XV. Lajos uralkodása idején felépült a Kis-Trianon kastély Madame de Pompadour márkinő kívánságára. Mindkét kastély arról az aprócska településről kapta nevét, amelynek helyén a Nagy-Trianont építették.
Magyarország békeszerződését a Nagy-Trianon kastély Cotelle-csarnokában írták alá. Ez az 52 méter hosszú és 7 méter széles terem Jean Cotelle (1642–1708) festőművészről kapta nevét, aki 21 versailles-i életképet festett a terem falaira. A csarnokot, amely a kastély fő tömbjét köti össze a liget felőli szárnnyal, Jacques Chirac francia elnök nyittatta meg a látogatók előtt 1995-ben. A trianoni békeszerződés aláírásának emlékét kis tábla őrzi.