Azt már kezdettől bármely józanul gondolkodó ember tudhatta, hogy a koronavírus által fenyegetett embercsoportok nem korlátozódnak pusztán a 65 év fölöti korosztályra, illetve a csecsemőkre és a súlyos betegekre.
Van két másik, a járvány által súlyosan fenyegetett európai embercsoport is, mely hasonló mértékben ki van szolgáltatva a fertőzésnek. A romák és bevándorlók. Mindkettő nyomorúságos körülmények közt, túlzsúfolt településeken vagy menekülttáborokban él. A veszélyt nem pusztán a túlzsúfoltság jelenti, de az alultápláltság, a tisztálkodási lehetőségek teljes hiánya, sőt bizonyos esetekben az ez irányú igénytelenség is. Az egészségügyi ellátás hiányáról nem is beszélve.
Hogy ezekben a közösségekben a járvány humanitárius katasztrófákkal fenyegethet, senki előtt nem lehetett titok. Hosszú időn át azonban az ügynek sem az érintett államok, sem az Európai Unió nem tulajdonított semmi jelentőséget. Az Unió újabban felfigyelt ugyan a veszélyre, megoldási javaslatai azonban továbbra sincsenek.
Pedig a romák esetében Európa egyik (vagy talán a) legnagyobb kisebbségéről van szó.
A legtöbb roma Kelet-Európa államaiban található. Mindenekelőtt Szlovákiában, Romániában, Bulgáriában, Makedóniában és Magyarországon. Szlovákiában, Romániában és Bulgáriában túlnépesedett és elképzelhetetlen nyomorban élő települések, sőt a hatóságok számára gyakran megközelíthetetlen városnegyedek találhatók. A lakáskörülmények több mint nyomorúságosak, a tisztálkodási feltételek elégtelenek. Ha vannak egyáltalán. Csapvíz, kanalizálás elvétve is alig fordul elő. Ráadásul a romák egy része a vírus által erősen fertőzött nyugati államokból tért haza. S gyakorta magával hozta a fertőzést is.
Mivel ezeknek a településeknek nincs működőképes belső szervezeti rendszere, a – helyi lakosságtól jobbára idegen – állami adminisztráció képtelen a járvány terjedése elleni védekezést megszervezni. A járvánnyal kapcsolatos korlátozások a létfenntartás korábbi lehetőségeinek többségét (az árukkal való házalást, hulladékgyűjtést, koldulást és egyebeket is) lehetetlenné tették. Az ott lakók korábban sem rózsás helyzete tragikussá vált. A „rendet” csupán a rendőrség és katonaság képes – úgymond – fenntartani. A romák ellenreakciói a többségi lakosságban is növelik a cigányellenességet, melyet bizonyos politikai pártok is meglovagolnak.
Az a tény, hogy az Unió az emberbarát szónoklatokon túlmenően képtelen a roma közösségek számára is elfogadható és össztársadalmilag is működőképes roma-stratégia kialakítására, és – a szegregáció átgondolatlan fogalmába kapaszkodva – továbbra is elzárkózik a roma társadalmak közösségi integrációjának, azaz valamiféle önszerveződésnek az elősegítésétől, most üt vissza. Hiszen az ezidáig a – maguk „önkéntes” nyomorában megtűrt – romák rövid időn belül a többségi társadalom szempontjából is közveszéllyé válhatnak.
De nem rózsásabb a helyzet Dél-Európa túlzsúfolt menekülttáboraiban sem. A görögországi 2480 ember befogadására „szolgáló” Mora nevezetű táborban több mint 20 ezren élnek. A szó szoros értelmében egymás hegyén-hátán. Itt is 1300 emberre jut egy vízcsap, szappan sehol. A vírus már itt is megjelent. Pusztán idő kérdése, hogy viharos gyorsasággal szétterjedjen. S Leszbosz és Számosz menekülttáboraiban sem jobb a helyzet.
Az illegális bevándorlás lelkes támogatóinak azonban a humánus szónoklatokon túl ezekre sincs megoldási javaslatuk. Továbbra is jobban aggasztja őket Orbán Viktor virtuális diktatúrája, mint emberek százezreinek élete.
Ámbár, amint az a DW.com (azaz a Deutsche Welle) internetes oldalának cikke is sugallja, bár a romák helyzete Magyarországon is problematikus, az említett államok közül mégiscsak ott a legelviselhetőbb a helyzet.
Ideje volna nem csak az illegális migrációt, de a roma kérdést is újragondolni.